4 hónap Linzben

Tegnap este meghívtak a Szilviék egy búcsú vacsorára. A gyerekek egy picit meg vannak illetődve attól, hogy a napokban elmegyek innen. Késődélután egyébként is velük voltam. Játszottunk mindenféle jót; azt hiszem, most elég jól érezték magukat - a fáradtságuk ellenére. Készítettek nekem szép ajándékokat búcsúzóul, amit a közös vacsora előtt adtak át nekem. Rajzoltak vagy festettek külön-külön valami szépet (vagy épp egy kalóz térképet, a kincs lelőhelyének pontos megjelölésével), és egy papírházikót is szépen feldíszítettek fényképekkel. A Jankó külön alkotott nekem egy kis akváriumot, amiben még halacskák is úszkálnak - gondolom sólisztgyurmából. Nagyon ötletes!!
Azt hiszem, kezd egyre nehezebb lenni ez az elválás. Nade nem annyira...!

Délután becsöngetett hozzám Denis (a komisz) a szomszédból. Kicsit tényleg komisz... Egy kis mosószert kért tőlem, mert neki elfogyott és mosni akart. Adtam neki, de nehezen talált vissza a saját lakásába. Kicsit körbenézett nálam és mindenáron meg akarta nekem mutatni a várost, hogy tudjam, hogy hová kell vinnem a bátyámékat kedden: el akart hívni egy tóhoz, mert "mostanában olyan szép az idő", vagy egy közeli parkba, ahol van egy kertmozi. (Mivel itt későn sötétedik, ezért kb este 11-kor kezdődik a vetítés.) Szerencsére több dolgom akad ezekre az utolsó napokra, mintsem hogy Denisszel kószáljak! Meg amúgy sem! Felmerült bennem a "kegyes hazugság" erkölcsi kérése. Sajnos buktam azt a hazugságot, hogy férjnél vagyok, de azt még mondhatom, hogy most nyáron lesz az esküvőm. (Most vagy 5-10 év múlva?? - ez a világmindenség szempontjából eléggé elhanyagolható kérdés!)
Szilvinek elmesélve ezt az esetet, kínos mosollyal az arcán annyit mondott, hogy "még jó, hogy elmész innen!". Ja, még jó, hogy! ;)
 

VÉGREEE!!, sikerült, bevált, pozitív, minden OK, halleluja!!! Megvan az utódom, Anna! Hétfőn éjjel érkezett hulla fáradtan, de (talán a fáradtságtól) folyton nevetett. Kedden megismerkedett a családdal, és úgy tűnt, hogy nagyon tetszenek egymásnak. Szó szerint mindenki mindenkinek. Ildikót még sohasem láttuk ilyennek: folyton odabújt az Annához, az ölébe ült és ott akart enni, úgy követte, mint egy utánfutó, sokat beszélt hozzá, mutogatta a dolgait. Kata is nagyon örült, közvetlen volt, meg persze a fiúk is nagyon élvezik a tásraságát. Most persze mindenki szomorú, hogy haza kellett mennie! Majd meglátjuk augusztusban, hogy mi lesz! :-)

A Szilvin is mindjárt láttam, hogy őt mostmár nem ereszti. Mindent megbeszéltek, én is átadtam minden infót, ami eszembe jutott, megvette a biciklimet (hála neki, nem kell hazavinnem!!), bevittem a nyelviskolába, megmutattam neki 1-2 fontosabb, érdekesebb dolgot, majd ma délben elindult hazafelé. Természetesen jókat pletyiztünk, dumáltunk, meséltünk - ahogy ez nők között általában lenni szokott.

Tegnap vettem 2 dobozt is, úgyhogy lassan elkezdhetem a pakolást. Elvileg jövő szerdán megyek Haza a bátyámékkal. Most aztán egyszerre vagyok szomorú és boldog! Ki érti ezt??

Múlt héten itt volt Ági (egy barátnőm) és Fülöp (Ági vőlegénye). Már nagyon régóta tervezik, hogy meglátogatnak, nehezen jött össze a találka, de most egy nyugat-európai körúttal összekötötték ezt a kirándulást. Azt hiszem kipihenték nálam az addigi fáradalmakat, így ma hajnali fél 4-kor szinte frissen és üdén indulhattak haza. Én pedig annyira izgulok - még mindig - értük, hogy nem is nagyon tudtam aludni az éjjel. Persze ők sem maradtak kultúrálódás nélkül! Általában nagyokat sétáltak a városban, megnézték az előadásomat, két napja Potzdamba mentünk, ott a Sanssouci Parkban sétáltunk, tegnap pedig elgyalogoltunk egy emlékműhöz, ami egy Gellért-hegy szerű dombocskán van, ennek Kreuzberg a neve. (Ezért lett a városrész is Kreuzberg.) Jelentem, sztárfotókat lőttünk egymásról! ;)

Az előadás jól sikerült. Amint megláttam az Ágiékat, teljesen elfogott a röhögőgörcs és lámpalázam lett, meg persze minden bajom volt. Felvétel készült, talán megtekinthető. Állítólag nem lehet tudni, hogy lesz-e folytatás, mert a rendezőnek nincs sok kedve ehhez. Azt mondta, hogy túl sok időt, energiát és szervezést von maga után a dolog. (De hála Istennek engem ez már nem érint!)

Szerencsére nem maradtam ezidőtájt sem munka nélkül! Katának csütörtökön beültettek egy kis csavarocskát a fülébe, hogy a felgyülemlett váladék ürülni tudjon. (Ha a Nagypapámat idézném, akkor biztos ezt mondanám: "Látjátok kisunokáim, ezért kell orrot fújni!" - node most ettől eltekintünk... :P ) Szegény Katát altatták, és utána egész nap teljesen kómás volt. Szerencsére másnapra kutya baja sem volt, sőt tulajdonképpen rosszalkodott is egy picit!!

Utána egyik este itt aludt (mármint a gyerekeknél) Franz, ő Katának egy óvodás társa és jó barátja. Ez a Franz egy nagyon helyes kis kölök, ezt már rég megállapítottam! Annyira aranyos volt, amikor pizsama gyanánt egy kockás inget húzott fel, és persze hallani sem akart a kényelmesebb pólóról. Olyan kis helyesen feszített abban az ingben! Szegényke késő este kijött sírva, hogy fél, mert rosszat álmodott. Leültem vele focimeccset nézni (talán USA-Ghana ??), és persze 5 percen belül megnyugodott. (Igazi férfiember!!) :-)

Ma este pedig a következő esetleges utódjelöltem jön, ő Anna. Sajnos pont nem leszek itthon, amikor megérkezik, mert énekelni megyek. (Múlt héten is kimaradt ez a színházasdi miatt! Ráadásul jövő héten lesz az utolsó alkalmam...)

Rémes, elérkezett az utolsó bő két hetem. Sajnos kicsit több időm van, mint a kellemes, mert a Szilvi még csak holnaptól dolgozik újra, ezért gyakran szétcsúsznak a napjaim. De azért szerencsére vannak kötelességeim! Igyekszem sokat olvasni, meg azért 1-2 német feladatot is végigcsinálni, még mielőtt a feledés homályába merül ez a tudományom. Külön öröm számomra, hogy a kóruson egy lánynak sokat magyarázhatok a kottaolvasás rejtelmeiről, illetve annak értelmezéséről. És persze (majd' elfelejtettem!!) pénteken lesz ismét előadásunk a színházas projekttel. Ugyanaz lesz a műsor, mint márciusban. Abba a jelenetbe, amiben én is játszom, két új szereplő került, így szerencsére most nem én vagyok a nagy lázadó, aki nem hajlandó fürdőruhában szerepelni.

Apropó, színházasdi... Az elmúlt napokban volt egy próbánk, ahol meglepetésemre kiderült, hogy énekelni is fogunk. Kaptam kottát, így nagyjából képben voltam, hogy hogyan kéne szólnia a "műnek". Háááát, kicsit bátorkodtam megkérdőjelezni az énektudásukat. Végül úgy döntöttem, hogy nem szólok bele semmibe, a jó hangulat a lényeg és nem a kottahűség. Egy dolgot azért beléjük vertem: a ritmust. Arra gondoltam, hogy ha már egy hang sincs a helyén, és úgyis képtelenség leénekelni a darabot, mert túl nagy a hangterjedelme, akkor legalább a ritmika legyen a helyén, hogy ne össze-vissza szavaljunk. Azt hiszem, ez a maximum, amit jelenleg hozzá tudok tenni ehhez a darabhoz. Ja, meg majd még énekelnem is kell egyedül, ettől függetlenül. Valamilyen vidám ének(ek)et. Azt sem tudom, hová nyúljak!! Ötletet szívesen fogadok!

Ahogy Gyurka bácsi (Isten nyugosztalja!) megírta egykor: a nap az előző estével kezdődik, mert ha későn fekszünk le, akkor fáradtak leszünk egész nap; hát ez a hétvége is a péntek estével kezdődött. A Dominiknak 9-én volt a születésnapja, ezért nagy bulit csaptak. Persze több helyszínen ünnepeltünk: itt nálam, a kertben és fönt az ő lakásukban. Hivatalos volt az ünnepségre az egész ház és még sok-sok barát, tanítvány. Dominik úgy hirdette meg a házban, hogy ez az ő 50. születésnapja, de azért apró betűkkel alávéste, hogy igazából még nem. Ennek ellenére valaki nem olvasta el rendesen a kifüggesztett meghívót, vagy csak nem hitte el(??). Lényeg, hogy megettünk egy túrótortát, amin egy óriási 50-es virított. Dominik csak annyit válaszolt a kérdésemre, miszerint látta-e az esetet, hogy "szokni kell a kort!". Meg kell, hogy mondjam, ez az 50 év nekem is szemetszúrt, ezért gyorsan "meggúgliztam" a főnököm. Rá kellett döbbennem a valóságos korára: 43 éves. Ennél nagyobb tévedést csupán egy általam meg nem nevezett testvérpár hozott össze, amikor az apukájuk születésnapi meglepetésére véletlenül 10 évvel előrébbhaladott kort írtak.

Szombaton pedig a tesómék érkeztek egy barátjukkal hármasban. Engem, meg még egy itt tevékenykedő közös barátot, Botondot látogattak meg. (Botondról már írtam egyszer: vele voltam moziban még február közepén.) Öten róttuk a várost, lejártuk a lábunkat, Sitya folyton meccset akart nézni és hozzá sört inni. Persze elég pechünk volt az időjárással, de mondhatám úgy is, hogy nekem sohasem hisznek a férfiak, aztán póruljárnak. Én szóltam, hogy készüljenek a hidegre, de a Botond azt mondta, hogy nem lesz hideg és eső. Majdnem igaza lett...! Vasárnap már inkább felöltöztettem a ruhatáramból szegény sógornőmet. Persze kiderült ám napközben, hogy Magyarországon pedig megsülnek az emberek! Ilyen a mi szerencsénk! Vasárnap estét még egy közös meccsnézéssel koronáztuk meg, amire elhívtuk a Botond ausztrál lakótársát és annak sárga barátnőjét.

Egy pár képpel megörökítettem ezt a városnézős, "bunkó" kis hétévégét is. Csemegézzetek! :P