Tegnap este volt szerencsénk (egy tantárgy keretében) megnézni a Faust premirjét, orosz rendezésben, Sokurov-tól (egész pontosan "Göthe után szabadon").  Ez a Faust-tetralógiának az utolsó része volt. A bő 2 órás kis "szösszenet" igazából nem nagyon tetszett, de most, hogy aludtam rá egyet, határozottan jónak tartom. Főleg a zenéjét! (Azt mindenképp meg akarom szerezni előbb-utóbb!!) De azért mégis azt gondolom, hogy rövidebb is lehetett volna... Mondjuk az se lenne rossz, ha elolvasnám a művet és utána még egyszer megnézném a filmet. (Szégyen ide, szégyen oda, de csak igen nagy vonalakban dereng a történet...)

Utána hazafelé Terezával beszélgettem. Neki sem nyerte el annyira a tetszését, de ennek ellenére kíváncsi Sokurov többi filmjére is. Csodálom ezt a nyitottságát! Én miért nem tudok így hozzáállni a dolgokhoz az első sokk után? (Később már megy...)

És szintén tegnap délben öten mentünk a mongol étterembe. 3 órán keresztül beszéltünk és ettünk egyszerre, úgyhogy nem annyira meglepő, hogy csak most kezdek éhezni...

Húha, lejárt a szusszanóidőm, megyek és teszem a dolgom! :-)