VÉGREEE!!, sikerült, bevált, pozitív, minden OK, halleluja!!! Megvan az utódom, Anna! Hétfőn éjjel érkezett hulla fáradtan, de (talán a fáradtságtól) folyton nevetett. Kedden megismerkedett a családdal, és úgy tűnt, hogy nagyon tetszenek egymásnak. Szó szerint mindenki mindenkinek. Ildikót még sohasem láttuk ilyennek: folyton odabújt az Annához, az ölébe ült és ott akart enni, úgy követte, mint egy utánfutó, sokat beszélt hozzá, mutogatta a dolgait. Kata is nagyon örült, közvetlen volt, meg persze a fiúk is nagyon élvezik a tásraságát. Most persze mindenki szomorú, hogy haza kellett mennie! Majd meglátjuk augusztusban, hogy mi lesz! :-)

A Szilvin is mindjárt láttam, hogy őt mostmár nem ereszti. Mindent megbeszéltek, én is átadtam minden infót, ami eszembe jutott, megvette a biciklimet (hála neki, nem kell hazavinnem!!), bevittem a nyelviskolába, megmutattam neki 1-2 fontosabb, érdekesebb dolgot, majd ma délben elindult hazafelé. Természetesen jókat pletyiztünk, dumáltunk, meséltünk - ahogy ez nők között általában lenni szokott.

Tegnap vettem 2 dobozt is, úgyhogy lassan elkezdhetem a pakolást. Elvileg jövő szerdán megyek Haza a bátyámékkal. Most aztán egyszerre vagyok szomorú és boldog! Ki érti ezt??