Tegnap és ma 4 különböző népről tartott előadást hallgattam meg.
Tegnap a csehekkel kezdtem. Egy viszonylag fiatal srác jött, s azzal kezdte, hogy mi mire vagyunk kíváncsiak. Szó volt főleg a csehekről, de a szlovákokat is megemlítettük, s a régi Csehszlovákiáról is hallottunk pár szót. Vetített képeket a tipikusabb ételekről, italokról (sör), tipikusabb sportokat, fontosabb cégeket, művészeket is megemlítette. Én voltam az egyetlen a csoportból, aki látta a Kolja című filmet. Olyan büszke voltam magamra, hogy na! (A Bolyaisokkal láttam még annó, s bevallom, szép emlékeket idézett fel bennem már csak a film címe is.) Végül kaptunk egy kis cseh nyelvleckét. Megtanultuk a legfontosabb kifejezéseket: jó reggelt, jó napot, jó estét, szia, köszönöm, kérem, nem tesz semmit... (Ezeket szorgalmasan le is jegyzeteltem magamnak!) És az volt a legjobb, hogy ezekből kis párbeszédeket kellett kitalálnunk, majd előadnunk. Nyilván egyik sem volt tartalmas és hosszabb 5 másodpercnél, de akkor is jó, izgalmas és aranyos volt egyszerre.
Egy erasmusos lány, Laura (és egy helyi török fiú) tartott(ak) a finn kultúráról és oktatásról egy kisebb prezentációt. (A fiú -- Ismail -- ott volt Erasmussal.) Nagyon érdekes, hogy a PISA felmérésben a finnek rettentő jól szerepelnek. Valószínűleg nem kevés pénzt áldoznak erre a területre: (ha jól emlékszem a középiskoláig) teljesen ingyen van az oktatás (tankönyvek is!) mindenkinek. És egyébként az egészségükre is odafigyelnek: a tejet úgy isszák, mint a vizet, rengeteg halat esznek, s a csokik és egyéb egészségtelen élelmiszerek igen drágák (duplája az itteni áraknak). Állítólag az egészséges kaják olcsóbbak. Ez azért van, hogy a szegényebb réteg is egészségesen tudjon táplálkozni, s csak az rongálhassa az egészségét (pl. csokival), aki ezt megengedheti magának. Szerintem ezt nálunk is be kéne vezetni! Mellékesen Laura hozott kóstolóba 2 féle tipikus finn cukorkát: az egyik az egy haribo és a medvecukor keverékéhez hasonló érdekes ízű valami, a másik egy sima töltött cukor, ami nyilván fogkímélő! :-)
Ma reggel (délben) brutálisan elaludtam, így lemaradtam a magyar kultúráról, amit egy ELTE-s tanárom tartott. Hozott (anyukája sütötte) bejglit és szaloncukrot. Úgyhogy azt hiszem valami nagyon érdekes és izgalmas dologról maradtam le!
De még beértem a spanyolok előadására. Eleinte nem igazán értettem, hogy mit karattyolnak ezek spanyolul, de szerencsére volt kb. 4 ember a teremben, akik értették és ügyesen fordítottak németre. Köztük volt Carlos barátunk, akinek az apja venezuelai, s együtt vagyunk a tanítási gyakorlaton. Tehát a hallássérültek oktatásáról volt szó, hogy milyen módszerrel és segédeszközökkel tanítják meg őket beszélni, illetve írni, olvasni. Szó volt arról, hogy bizonyos arab vidékeken, ami eredetileg francia gyarmat, szintén a spanyol nyelvet tanítják meg először, mert ez fonetikusabb és egyszerűbb, mint a francia vagy az arab. Végül ők is mutattak néhány jelet, amivel beszélni tudnak. Néha azt éreztem, hogy egészen értem a spanyol beszédet, s ilyenkor nagyon büszke voltam a latinos műveltségemre, de utólag rájöttem, hogy úgy gesztikulált a nő az egész testével, hogy azt nem lehetett nem megérteni.
És legvégül a törököket hallgattam meg. Innen egy picit késtem, ezért a legelejéről lemaradtam, de még így is részesültem egy kis török nyelvleckében. Megállapítottam, hogy ez a nyelv vetekszik a magyar nyelv bonyolultságával. Ugyanolyan bonyolult a ragozási rendszerük, mint a magyarnak, s ettől nehezen tanulhatóvá válik. Bár azt mondta a néni, hogy ha valaki ért a matekhoz, akkor a török nyelvet is megérti, mert ez olyan logikus nyelv, mint a matematika! Az az igazság, hogy ez a pár példa még nem győzött meg! És táncoltunk is egy keveset. Az vicces volt. De még így is inkább a magyar táncot nézem (vagy táncolom)...