Tegnap este meghívtak a Szilviék egy búcsú vacsorára. A gyerekek egy picit meg vannak illetődve attól, hogy a napokban elmegyek innen. Késődélután egyébként is velük voltam. Játszottunk mindenféle jót; azt hiszem, most elég jól érezték magukat - a fáradtságuk ellenére. Készítettek nekem szép ajándékokat búcsúzóul, amit a közös vacsora előtt adtak át nekem. Rajzoltak vagy festettek külön-külön valami szépet (vagy épp egy kalóz térképet, a kincs lelőhelyének pontos megjelölésével), és egy papírházikót is szépen feldíszítettek fényképekkel. A Jankó külön alkotott nekem egy kis akváriumot, amiben még halacskák is úszkálnak - gondolom sólisztgyurmából. Nagyon ötletes!!
Azt hiszem, kezd egyre nehezebb lenni ez az elválás. Nade nem annyira...!
Délután becsöngetett hozzám Denis (a komisz) a szomszédból. Kicsit tényleg komisz... Egy kis mosószert kért tőlem, mert neki elfogyott és mosni akart. Adtam neki, de nehezen talált vissza a saját lakásába. Kicsit körbenézett nálam és mindenáron meg akarta nekem mutatni a várost, hogy tudjam, hogy hová kell vinnem a bátyámékat kedden: el akart hívni egy tóhoz, mert "mostanában olyan szép az idő", vagy egy közeli parkba, ahol van egy kertmozi. (Mivel itt későn sötétedik, ezért kb este 11-kor kezdődik a vetítés.) Szerencsére több dolgom akad ezekre az utolsó napokra, mintsem hogy Denisszel kószáljak! Meg amúgy sem! Felmerült bennem a "kegyes hazugság" erkölcsi kérése. Sajnos buktam azt a hazugságot, hogy férjnél vagyok, de azt még mondhatom, hogy most nyáron lesz az esküvőm. (Most vagy 5-10 év múlva?? - ez a világmindenség szempontjából eléggé elhanyagolható kérdés!)
Szilvinek elmesélve ezt az esetet, kínos mosollyal az arcán annyit mondott, hogy "még jó, hogy elmész innen!". Ja, még jó, hogy! ;)