Rémes, elérkezett az utolsó bő két hetem. Sajnos kicsit több időm van, mint a kellemes, mert a Szilvi még csak holnaptól dolgozik újra, ezért gyakran szétcsúsznak a napjaim. De azért szerencsére vannak kötelességeim! Igyekszem sokat olvasni, meg azért 1-2 német feladatot is végigcsinálni, még mielőtt a feledés homályába merül ez a tudományom. Külön öröm számomra, hogy a kóruson egy lánynak sokat magyarázhatok a kottaolvasás rejtelmeiről, illetve annak értelmezéséről. És persze (majd' elfelejtettem!!) pénteken lesz ismét előadásunk a színházas projekttel. Ugyanaz lesz a műsor, mint márciusban. Abba a jelenetbe, amiben én is játszom, két új szereplő került, így szerencsére most nem én vagyok a nagy lázadó, aki nem hajlandó fürdőruhában szerepelni.
Apropó, színházasdi... Az elmúlt napokban volt egy próbánk, ahol meglepetésemre kiderült, hogy énekelni is fogunk. Kaptam kottát, így nagyjából képben voltam, hogy hogyan kéne szólnia a "műnek". Háááát, kicsit bátorkodtam megkérdőjelezni az énektudásukat. Végül úgy döntöttem, hogy nem szólok bele semmibe, a jó hangulat a lényeg és nem a kottahűség. Egy dolgot azért beléjük vertem: a ritmust. Arra gondoltam, hogy ha már egy hang sincs a helyén, és úgyis képtelenség leénekelni a darabot, mert túl nagy a hangterjedelme, akkor legalább a ritmika legyen a helyén, hogy ne össze-vissza szavaljunk. Azt hiszem, ez a maximum, amit jelenleg hozzá tudok tenni ehhez a darabhoz. Ja, meg majd még énekelnem is kell egyedül, ettől függetlenül. Valamilyen vidám ének(ek)et. Azt sem tudom, hová nyúljak!! Ötletet szívesen fogadok!