4 hónap Linzben

Holnap hazaugrom bő 1 hétre. 2 esküvőre vagyok hivatalos, ill. zenélnem kell ott... Elvileg otthon már gőzerővel próbálnak az e hét szombatira. Én majd beugro(c)k. A másik a következő héten lesz. Az még arrébb van.

Egész nap igyekeztem pakolni, de nem ment. Eddig mindig az volt, hogy este összedobáltam a cuccokat, de ma nem tudom, hogy mi ütött belém. Képtelen vagyok összeszedni magam és a cuccaim. Csak a hangszert ne hagyjam itt! Nem lenne jó vicc. [Eszembe jutott egy vicc. Ez most egy kis önirónia. Hogy focizik a leprás? - Összeszedi magát.]

Képtelen vagyok egyszerre 3 dolgot csinálni: ezt írni, valami idióta filmet nézni és valakivel csetelni otthonról. Talán az egyik unokatesóm. 1 kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor kapcsoltam be itt Berlinben a TV-t. Szóval képben vagyok ám!!

Na, ma majdnem akciózott egyet a Jankó. Délután felhívtak, hogy el kéne vinnem valahova a Jankó kabátját, mert benne van a bicikli zárjának a kulcsa. El is vittem a megbeszélt helyre, majd a Jankó perceken keresztül keresgélt a kabátjának különböző zsebeiben. Már azt hittük Dominikkal, hogy egy harmadik helyen van az a kulcs, amikor végülis meglett. Én már lélekben készültem a következő menetre.
Aztán rájöttem, hogy tömegben nem nagyon lehet bringázni. Nehéz olyan lassan menni, meg kerülgetni az embereket.

Vége van a filmnek. Lassan megyek aludni, mert közel van az az ébresztő...

(Ennek itt most semmi éreleme sincs!)

Hmmm, nem ismerek magamra. 1 nap 2 bejegyzés... Azt hittem, hogy csak a Matyi csinál ilyet. Tévedtem.

A kenyér nagyon finom lett, úgyhogy most nagyon büszke vagyok magamra!!

Végre sikerült eljutnom egy kórusra. Nem nagyon értették, hogy miért akarok én már rögtön beülni a szopránba és miért akarok rögtön énekelni. (Igaz, Vándoron nem szokás gatyázni. Ha valaki betéved, be kell ülnie, azt' majd kiderül jön-e legközelebb.) Szóval volt egy kis értetlenég, meg kérdezősködés, meg enyhe cinikusság a karnagy részéről. Aztán bevetettem a titkos fegyvert: megmondtam, hogy énektanár és karvezető vagyok. Érdekes módon rögtön találtak nekem helyet a szopránban. Onnantól kezdve nem volt gond. Volt ott egy brazil gyerek is. Ő nem volt olyan pofátlan, mint én. Kívülről nézte a próbát. A végén dumáltunk. Szóbakerült, hogy március óta tanulok németül. Alig akarta elhinni. Mindenki hasraesik ettől. Azt mondják, hogy ahhoz képest nagyon jól beszélek. Kellenek nekem ezek a pozitív visszajelzések. Talán mégtöbb energiát kéne beletennem. Én nem érzem magam annyira jónak.

Végre egy jól sikerült, izgalmas nap!! :-)

A múlt hétvégén vidékre mentünk a család egy ismerősének az esküvői lakodalmára. Eredetileg én nem mentem volna, de idő közben kiderült, hogy a Dominiknak haza kell ugrania koncertezni, és a Szilvi nem merte egyedül vállalni a fektetést négy gyerekkel, ki tudja milyen körülmények között. Merthogy mi ott aludtunk ám!! Valahol messze vidéken voltunk, 3 km-re a lengyel határtól. Egyébként nem volt rossz, csak más mint a magyar. A friss pár (ifjúnak nem nevezném őket annyira, mert mindkettő bőven túl volt a negyvenen) aranyos volt, csak nem nagyon tűntek ki a tömegből az öltözékükkel. A menyasszonyon valami - főleg narancssárga - ruha volt. Azért "valami" ruha, mert nyáron, 35 fokban biztos jó, de ott nem volt 30 fok... A vőlegény pedig egy szürke nadrághoz vett föl egy világosrózsaszín inget. De főleg a cipője volt olyan tipikusssss esküvőre való: rózsaszín All Stars márkájú tornacipő!!! Kicsit szemetszúrt. Nagyon...

A buli közben végülis profin meg volt szervezve a gyerekek szórakoztatása is. Egy ismerős óvónő is meg volt hívva, és ő játszott sokat a gyerekekkel.
Az ottani családi szálakat nehéz lenne két mondatban kifejteni, de az a lényeg, hogy a vőlegénynek ott voltak a gyerekei. Persze a szerencsésebb utódnak ott volt az édesanyja is, a kevésbé szerencsésnek meg már nem él... Ő volt a Leander. Ő már aludt itt a gyerekeknél az én felügyeletem alatt. Jófej gyerek. Csak az apja miatt sajnálom...

Miközben e sorokat írom, elkészült életem első kenyere! Én kutyultam, gyúrtam és sütöttem ki sütőben. A receptet kaptam, millió hála s köszönet érte! (Kinek inge, adja tovább az illetékesnek!) Ha kicsit kihűlt a kenyér, kóstoló is lesz! Már nagyon várom!! :-)

Igen! Több hónapos gondolkodás, tépelődés, fejtörés, mérlegelés, millió beszélgetés után döntöttem és kimondtam: IGEN! Maradok még egy félévet. A lehetőségem megvolt, mivel a család is nagyon örül nekem. Úgy érzem, élnem kell a lehetőséggel! Maradok nyárig, és nem tovább! Legkésőbb szeptembertől Otthon fogok dolgozni, ha lesz mit... (Bizony, sajnos ez is szempont volt, mivel egy csoporttársam egyelőre a borászati szakmában tud elhelyeszkedni énektanárként.) Még egy év...

Már milliószor megfogadtam, hogy lejegyzem az aranyköpéseket. Ráadásul gyerekek között igen sűrűn röpködnek az érdekes elszólások. A kétnyelvű gyerekek pedig elég furcsa mondatokat tudnak produkálni. Ma már tényleg papírra vetettem néhányat. A leggagyibbak a tipikus tükörfordítások: betesz helyett becsinál, odarak helyett odacsinál, felfordít helyett felcsinál stb... Viszont a kevert mondatok a legjobbak: Warum hast du Banana gevet? (= Miért vettél banánt?). A mai nap termése pedig: Guck mal Mama, das zsinór ist elgeszakadt! (= Nézd csak Mama, a zsinór elszakadt!). - És ez már alig tűnik fel a szülőknek, mert már szinte megszokták.... :s

Amúgy zajlik az élet... Ma a harmadikon volt/van egy buli, az egész házat meghívták. Én is felnéztem. Valaki hozott egy kutyát is (gondolom ő is családtag...). Kis kölyökkutya, ami leginkább egy rókára emlékeztet, ellenben igen hasznos kis teremtésnek bizonyult: körbe-körbe ment és ette az elhullott kajamaradékokat. Ha belegondolok, otthonra is elkéne egy ilyen hasznos kis porszívó. :P (Hohóó, most ugrott be, hogy a Flinstones családban volt egy elefánt a porszívó!! - Na, ennek örömére gyorsan meg is nézek 1-2 részt, ha kint van a Youtube-on!)

[Vajon miért van az, hogy a fölöttem lévő lakások mind 5 szobás giganagy lakások, az enyémbe pedig csak 2 szoba jutott?? Na, erről majd még faggatózok!! - Végülis nem bánom, mert így gyorsabban végzek a takarítással...]