A múlt hétvégén vidékre mentünk a család egy ismerősének az esküvői lakodalmára. Eredetileg én nem mentem volna, de idő közben kiderült, hogy a Dominiknak haza kell ugrania koncertezni, és a Szilvi nem merte egyedül vállalni a fektetést négy gyerekkel, ki tudja milyen körülmények között. Merthogy mi ott aludtunk ám!! Valahol messze vidéken voltunk, 3 km-re a lengyel határtól. Egyébként nem volt rossz, csak más mint a magyar. A friss pár (ifjúnak nem nevezném őket annyira, mert mindkettő bőven túl volt a negyvenen) aranyos volt, csak nem nagyon tűntek ki a tömegből az öltözékükkel. A menyasszonyon valami - főleg narancssárga - ruha volt. Azért "valami" ruha, mert nyáron, 35 fokban biztos jó, de ott nem volt 30 fok... A vőlegény pedig egy szürke nadrághoz vett föl egy világosrózsaszín inget. De főleg a cipője volt olyan tipikusssss esküvőre való: rózsaszín All Stars márkájú tornacipő!!! Kicsit szemetszúrt. Nagyon...

A buli közben végülis profin meg volt szervezve a gyerekek szórakoztatása is. Egy ismerős óvónő is meg volt hívva, és ő játszott sokat a gyerekekkel.
Az ottani családi szálakat nehéz lenne két mondatban kifejteni, de az a lényeg, hogy a vőlegénynek ott voltak a gyerekei. Persze a szerencsésebb utódnak ott volt az édesanyja is, a kevésbé szerencsésnek meg már nem él... Ő volt a Leander. Ő már aludt itt a gyerekeknél az én felügyeletem alatt. Jófej gyerek. Csak az apja miatt sajnálom...

Miközben e sorokat írom, elkészült életem első kenyere! Én kutyultam, gyúrtam és sütöttem ki sütőben. A receptet kaptam, millió hála s köszönet érte! (Kinek inge, adja tovább az illetékesnek!) Ha kicsit kihűlt a kenyér, kóstoló is lesz! Már nagyon várom!! :-)