Hmmm, nem ismerek magamra. 1 nap 2 bejegyzés... Azt hittem, hogy csak a Matyi csinál ilyet. Tévedtem.
A kenyér nagyon finom lett, úgyhogy most nagyon büszke vagyok magamra!!
Végre sikerült eljutnom egy kórusra. Nem nagyon értették, hogy miért akarok én már rögtön beülni a szopránba és miért akarok rögtön énekelni. (Igaz, Vándoron nem szokás gatyázni. Ha valaki betéved, be kell ülnie, azt' majd kiderül jön-e legközelebb.) Szóval volt egy kis értetlenég, meg kérdezősködés, meg enyhe cinikusság a karnagy részéről. Aztán bevetettem a titkos fegyvert: megmondtam, hogy énektanár és karvezető vagyok. Érdekes módon rögtön találtak nekem helyet a szopránban. Onnantól kezdve nem volt gond. Volt ott egy brazil gyerek is. Ő nem volt olyan pofátlan, mint én. Kívülről nézte a próbát. A végén dumáltunk. Szóbakerült, hogy március óta tanulok németül. Alig akarta elhinni. Mindenki hasraesik ettől. Azt mondják, hogy ahhoz képest nagyon jól beszélek. Kellenek nekem ezek a pozitív visszajelzések. Talán mégtöbb energiát kéne beletennem. Én nem érzem magam annyira jónak.
Végre egy jól sikerült, izgalmas nap!! :-)
