4 hónap Linzben

Sajnos véget ért a nyáriszünetem. Nem panaszkodom, hiszen jó hosszú volt, tele élménnyel. Találkozhattam a barátaimmal, gyerektábort tartottam, családdal nyaraltam, bejártam Erdélyországot, közelebbről megismerhettem a régi-új ismerőseimet és 3 koncertre is eljutottam. (Ez azért érdekes, mert ritkán vagyok egy koncertnek a nézőtéri oldalán. Mindegyik nagy élmény volt. Apropó, novemberben lesz itt Berlinben Tommy Emmanuel koncert. Ha aznap este nem kell dolgoznom, el is mehetek! Pár nappal később megy Budapestre is...)
Voltak persze érdekes pillanatok. Egyik röpizés közben kicsit megzúztam az egyik ujjamat. Ennek eredményeként kb. 1 hétig bal kezes voltam. Rögtön eszembe jutott egy fénykép, amit május-június környékén találtam egy távoli ismerősöm blogján: egy papírra sokszor egymás alá le volt írva bal kezes írással, hogy "I love my left hand!". Nekem is pont ez volt a gondolatom.
 

Vasárnap (tegnapelőtt) Sopronból jöttünk kocsival. Éjjel fél 1-kor már itt is voltunk, mert Prága előtt 2 baleset volt. Az egyik párszáz méterrel előttünk. Kb. hatan ütköztek. Jellemző, hogy mindig én kapom ezeket a szakaszokat...
Tegnap megmutattam a családom idelátogató tagjainak 1-2 érdekességet Berlinben. Sajnos 1 nap nem elég. Főleg úgy, hogy kb. 2 óránk elment azzal, hogy helyrehozzunk egy defektet. Leglább nem mondhatjuk, hogy unalmas volt...

Ma este pedig grillparty lesz, mert a család egyik barátjának, Izabellnek ma van a szülinapja. Azt hiszem, mennem kell készülődni, mert úgy illik...

Vasárnap váratlanul haza kellett jönnöm valamit elintézni. Szerencsére sikerült megoldani, hogy - noha lenne dolgom Berlinben - mostmár ne kelljen visszamenni erre a néhány napra, ugyanis ezen a hétvégén amúgyis hazajöttem volna nyaralni. Itthon tölthetem a nyaram. Jó itthon annak ellenre, hogy meglehetősen barátságtalan idő fogadott Budapesten. De szerencsére egyre jobb!
Hála Istennek bőven van dolgom, így nem unatkozom. Jövő héten indul az idei táborok sorozata. Szinte teljesen be vagyok táblázva augusztus végéig. Csak két hetem van, amikor még nincs programom, de még néhány nap, és oda is kerül valami - ahogy magamat ismerem...

Nem valószínű, hogy fogok írni ide a nyáron. Legalábbis nem ígérek semmit.

Balázs még azóta sem készült el a beszámolójával. Ez azt jelenti, hogy nagyon dolgozik rajta, vagyis nagyon jó lesz. :D Balázs, ha elkészült, légyszi írd meg a kommentekhez a címet!

Most pedig szép nyarat kívánok mindenkinek!! Legkésőbb augusztus legvégén újra itt leszek!

A múlt hétvégén meglátogatott Balázs, a Vándoros kolléga, így aztán kénytelen voltam én is kimozdulni egy picit a városba. Talán ideje volt már jobban szemügyrevenni ennek a szép városnak a látványosságait - nyáron (is). Szerencsére Balázs meghozta a jó időt is, ezért a kabátot már itthon lehetett hagyni. Gyakorlatilag két és fél napunk volt, ebbe kellett belesűríteni mindent. Szerencsére elég is volt - még úgy is, hogy dolgoznom kellett. Egy dolgot hiányoltam csupán: a fölső szomszédom akcióit. A legutóbbi eset után eltűnt. Mint kiderült, kórházban van szegény.

Képek szerencsére bőven készültek a múzeumokban és a város egyéb helyszínein. Ki is tettem néhányat: amit vagy szépnek, vagy viccesnek találtam, vagy pedig csak szép emléknek gondolok. (Talán a napokban Balázs is ír valamit erről a nyaralásról a saját blogjába. Ott is biztosan lesznek képek, amik jó eséllyel azonosak lesznek az enyémekkel, mert cseréltünk, hogy felhasználhassuk egymásét is.)

Megpróbálom röviden összeszedni, hogy mit láttunk. Szombaton megnéztük azt a teret, ahol a Konzerthaus is van. Végigszaladtunk a Francia dómon. Ez igazából egy múzeum. Megnéztük a Checkpoint Charlie-t (ez egy régi határátkelőhely) és bementünk a múzeumba is. Hihetetlen módszerekkel szöktek át az emberek keletről nyugatra... Délután megnéztük a Hangszer Múzeumot is, ami a Filharmónia mögött van. Itt én főleg a fuvolákat néztem, a Balázs pedig az orgonákat és a zongorákat. (Kinek a pap, kinek a papné...) Ezután haza kellett sietnünk, mert vártak a gyerkőcök.
Vasárnap a Múzeum Szigeten voltunk. Bő 2 óra alatt megnéztük a Pergamon Múzeumot, majd a Berlini dóm előtt fogyasztottuk az ebédet. Közben megállapítottuk, hogy épp egy koldus maffia van a szigeten. "Természetesen" semmilyen nyelven nem tudtunk, amikor hozzánk jöttek. (Másnapra gyereket is szereztek...) Egy nagyobb kerülővel mentünk haza: Brandenburgi kapu, Reichstag (fölmentünk a kupolájába és onnan néztünk szerteszét), aztán még egy emlékművet is fényképeztünk a többi mellé, és a Filharmóniába sajnos nem tudtunk bemenni, mert épp koncert volt.
Hétfőn csak az Alexander Platzon voltunk. Lefényképeztük a világórát és a szökőkutat. A TV-toronyba - terveinkkel ellentétben - nem mentünk fel, mert nem lehetett diákkal olcsóbban megúszni a dolgot. Inkább megnéztük az elektronikai cikkek árait és megállapítottuk, hogy nem olcsóbb Magyarországnál. Sőt...! Hazafelé beugrottunk a közelben lévő Görlitzer Parkba. Itt van egy "parasztlátványosság": nyulak, kecske, disznó, liba, kacsa, tyúkok, szamár...

Másnap vissza kellett rázódnom az itteni hétköznapokba, ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy szürke lenne. Németen 1 hónapig helyettesítik a - kedvenc! - tanárunkat, Knuth-ot. Ez a helyettes pedig ránézésre elég alkesz. Bár ma mérföldekkel jobb órát tartott, mint tegnap, megállapítottuk, hogy Knuthnál nincs jobb tanár. :-)

Két éjszakával ezelőtt "reggel" fél 2 előtt hirtelen megjött az ihlet, hogy miként lehetne leszoktatni a nénit a telefonálgatásról. Az volt az ötletem, hogy ki kell húzni a telefonját. Minderre azon higgadt pillanatomban jöttem rá, amikor arra riadtam fel első álmaimból, hogy valahol a fejem fölött egy ajtót törnek be.

Ma meggondoltam magam: inkább telefonálgasson! Délután megint jött a tűzoltóság, ahogy mostanság szokott. Viszont azt nem tudtam, hogy mi az az éktelen büdös égettgumi szag, ami az ablakom és a lépcsőházajtó felől jön. Kiderült, hogy kiégette valami gumimatracát a néni. Így végre más dolguk is volt a tűzoltóknak, mint egy ajtó feltörése. Végre egy igazi akció!! ;)

Viszont azt hiszem, hogy nem tudok nyugodtan aludni éjjel, mert eddig az a tapasztalat, hogy éjjel nem (nagyon) alszik a néni. Remélem nem gyújtja ránk a házat! Lehet imádkozni! :D

Ui.: Végül, de nem utolsó sorban: itt is meghúznám (virtuálisan) az öcsém fülét, aki immáron felnőtt lett! Éljen, éljen!!

A felső szomszédom egy idős hölgy (Frau Noack), akinek senkije sincs. Férje meghalt, gyerekei, testvérei nincsenek. Naponta jönnek hozzá egy szeretetszolgálattól, és hétköznaponként elviszik egy otthonba, hétvégén pedig délelőttönként csak kaját hoznak neki és tisztába teszik. Nem is tudom, hogy hogyan tud egyedül élni a néni egy kb 5 szobás lakásban, kerekesszékkel(!!). [Én nem nagyon használom ki a 2 szobámat. Vagy mégis: az egyikben "élek", a másikban teregetek. :D ]
Néha hallom, ahogy közlekedik, mert olykor csörög a csillárom. Gondolom ilyenkor turbó tempóban nyomja.

De nem ez a legnagyobb baj... Hanem az, hogy néha megijed valamitől, vagy csak unatkozik - ki tudja? - és a legfontosabb telefonszámokat még ő is tudja (110, 112, 115). Szerencsétlen rendőrség már teljesen otthonosan mozog nála, illetve töri fel az ajtaját. Mert gond nélkül kér segítséget, de az ajtót sokszor nem nyitja ki. Néhány hete egy este (10 óra felé) jött a rendőrség. Már attól féltem, hogy becsöngetnek, hogy adjak valami szerszámot a bejutás érdekében, de szerencsére előjött a néni.

Ma délelőtt csak 2 tűzoltóautónyi ember törte a fejét a bejutási stratégián. Ajtó? Ablak?? Végül egy szeretetszolgálatos ember volt a megoldás. Már éppen nekiestek volna az ajtónak, amikor megjelent egy hölgy - kulccsal a kezében. Teljesen olyan volt, mintha egy akciófilmben lennék. Még szerencse, hogy nem én voltam a(z egyik) főhős! :D