Hogy is kezdjem...? Egy éve nem gondoltam volna, hogy valaha megint átlépem az országhatárt a turistáskodáson kívül. Azóta tanítónak okíttatom magamat, ennek keretében utazom. Ez egy lehetőség. Ennyi.

Megpróbálom meseszerűre venni a figurát, hogy egyszer sok év múlva a gyerekeimnek, ill. az unokáimnak ebből mesélhessek.

Ma reggel ismét autóba pattantunk: a szüleim és Aladár kísértek ki Linzbe. Akkor még nem tudtuk, hogy Stefan, a szőke herceg vár rám fehér lovon. Szőkének szőke, és hát a ló az maximum a biciklije volt, de inkább csak a feje. Olyan igazi földmunkás fejű, de rendes hapsi! Mindenben segít.

Gyors kebab-tál után hazaindultak a többiek. Némi pakolászás, rendezkedés után jött a szőke herceg, hogy segítsen elintézni a tartózkodási engedélyt. Ez gyorsan megvolt, s hazafelé fagyiztunk és dumáltunk. Láttunk egy cipőboltban tutyit. Meg is örökítettem, mert azt hittem, hogy ilyet csak a néptáncosok kellékboltjában lehet kapni. Ezek szerint nem... Viszont így ez a kép elnyerte a "linzi tartózkodásom első képe" címet. Valamivel el kell kezdeni! :-)

A kollégiumi szobám a 8. emeleten van. Az asztalom egy nagy ablak előtt, a kilátás pazar - szó se' róla!

Ha már szoba... amikor megérkeztünk, némi gond adódott a szobám zárjával, így azt most kicserélték, de majd megjavítják és akkor visszaszerelik. Nem mintha bajom lenne ezzel a működő zárral! Reméljük nem lesz gond! :)

Meg kéne ismerkednem a szomszédaimmal. Valaki gitározott is az előbb. Elfelejtettem hangszert hozni, pedig Aladár megmondta, hogy legalább egy furulyát tegyek el. Igaza volt, na...! Most ez egyszer!!