Ma körbevezettek a gyakorló iskolán, bevittek néhány osztályba. Velünk angolul kellett beszélniük a gyerekeknek. Kicsit zavarban voltak. De nem is csodálom! Villogtak nekem a magyar tudásukkal! (Látszik, hogy volt már itt magyar Erasmusos!) Röpködtek a sziák és a "Boldog szülinapot!"-ok. Mindenkit beosztottak, hogy melyik csoportban fog hospitálni vagy tanítani, csak Tereza és én maradtunk ki, mert még nem érkezett visszajelzés az iskolákból. Mi ilyen különcök vagyunk, mert mi nem angolul végezzük ezt, hanem németül. Úgy látszik, hogy ez szokatlan errefelé és nincsenek ilyenre felkészülve rendesen. Egyébként nem tudom, hogy a törökök, akik nem beszélnek kb. semmilyen nyelven a törökön kívül (tisztelet az angol szakos kivételnek!!), hogyan fogják mindezt teljesíteni. Nem mintha aggódnék értük...
Érdekes a társaság: külön kérés volt, hogy legyünk pontosak, de úgy tűnik, hogy a német (osztrák) precizitást nem tudják teljesíteni a latinos beállítottságúak. Szóval mindig késnek.
Délben megmutattam a 2-vel mellettem lakó Martinnak, hogyan kell használni a tűzhelyet, mert reggel emiatt nem tudott reggelizni. Na jó, tényleg bonyolult, mert meg kell nyomni egy gombot, de azért rájöhetne erre (műszaki!) fiú létére!! Nekem is 5 percembe telt, míg rájöttem, hogy miért nem melegít, de addig nyomkodtam, amíg rá nem leltem. Ejj, ezek a fiúk! :-)
Délután egy nagyon érdekes kiállítást néztünk meg. Számomra kicsit embert próbáló volt, mert többnyire a házak fölött közlekedtünk fa hídszerű tákolmányokon, és rettentően tériszonyom volt. Egyszerűen nem bírtam megszokni a magasságot. De amúgy érdekes volt nagyon! Készítettem képeket, épp most töltöttem fel őket. Meg az eddigieket is.
Holnap megyünk kirándulni. Nagyon várom már!! :-) (Terezaval kinéztünk magunknak egy hegyet, amit valamikor meg akarunk nézni közelebbről is. Remélem lesz rá alkalmunk az egyik hétvégén!)
