Hát hol is kezdjem...? Karácsony előtt hazautaztam, hogy családi körben ünnepelhessek. Szerencsére elég sűrű volt a programom, úgyhogy volt akit le kellett pattintanom... Balázst is elbúcsúztattuk egy jó forraltborozós-társasjátékozós estével - a magunk módján - hisz' jelenleg Costa Rica-ban "termeli a GDP-t" 1 évig (hogy a sógorom szavaival éljek). És persze a nagylelkű felajánlásáról sem feledkezem meg! Volt még ezen kívül koncert, gólyahír, mézeskalácsház sütés, balatoni szilveszterezés kirándulással és bor kóstolással, szülinapozás, utazás, vizsgázás, kóruspróba... - a teljesség igénye nélkül.
3 napja jöttem vissza Linzbe. Szerencsére itt sem unatkozom: mindenféle hirtelen jött leadandó, vizsga és elintézni való erasmusos papír vár reám. Már szívesen túlesnék ezeken a dolgokon, de addig ki kell használnom ezeket az utolsó napokat! Jó lenne, ha széppé tudnám tenni valahogy az itt töltött időm végét, de egyelőre csak a gyomorgörcs jön, ha eszembe jut a hétfői nyelvtanvizsga. Szerencsére Tereza segít ebben: most egy mongol étterembe hívott. Ez lesz az utolsó alkalmam velük közösen jól teleenni magam, így igent mondtam.
