Azon gondolkodom, hogy vajon melyik szoba a jobb, a kényelmesebb: az egyágyas vagy a kétágyas. Mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai. Az egyágyasban azt csinálok és akkor, amit és amikor akarok, nem fogok felébredni mások reggeli készülődésére, este addig vagyok fent, ameddig akarok és nem zavarom a másikat, ellenben nincs társaság a szobában. A kétágyasban mindig van kivel beszélgetni, tudsz tanácsot és segítséget kérni, közösen tudtok használni bizonyos dolgokat, elfog a lelkiismeret-furdalás, ha látod, hogy a másik dogozik, tanul és te csak lustálkodsz, de nem akkor mész tusolni, amikor akarsz, hanem meg kell várni a másikat, óvatosan kell reggel készülődni, ha neked kora reggel van dolgod, egyeztetni kell, hogy bekapcsolhatod-e a zenét stb.
De azért jó móka volt ez a hétvége Asrtidaval. Tegnap lényegében nem sokat voltam itthon, de az itthon töltött időm jó részét olvasással töltöttem. Vagy dumáltunk.
Egyébként szinte ugyanakkora egy kétágyas, mint egy egyágyas szoba, max. 20-30 centivel szélesebb. Ez így 2 embernek kissé szűkös 4 hónapra. (Igaza volt annó Christiannak, hogy 1-2 hétig elél az ember egy ekkora szobában ilyen szűken, de 4-5 hónap már nehéz.) És ahhoz képest nem annyival olcsóbb. Szerintem akkor érné meg, ha kb. fele lenne az egyágyasnak.
No, de ma már visszamegyek a 804-esbe, s ott próbálom magam hasznosítani.
Tegnap volt egy matekórám. Egy tündéri nő a tanár, s a csoport - mint kiderült - esti tagozatos, és ezért van mindig péntek este vagy szombaton az óra. Azt hiszem nagyon hasznos dolgok és jó ötletek hangzanak el, csak kár, hogy nem annyira értem. Pedig már kezdem megszokni ezt a leginkább franciához hasonlítható német utánzatot. Már meg is beszéltük az írásbeli vizsga időpontját. Aznap haza akartam menni, de mindegy... Akkor keresek valami későbbi járatot!
Délben voltunk Mauthausen-ben. Ott volt a 40-es években a környék koncentrációs táborainak a központja. (Mint kiderült számomra, sok-sok egyéb tábor volt a környéken, de ez volt a központ.) Egy hegyre épült, hogy a környéki falvakból mindenki jól láthassa, s onnan is be lehet látni a környéket. Volt ott némi szórakozás az SS tiszteknek: medence (ami eredetileg víztároló volt tűz esetére, de abban úszkáltak), focipálya (állítólag jó csapat volt az SS-esek csapata), ami közvetlenül amellett a rész mellett volt, ahová meghalni vitték az embereket, így aki a meccset nézte, az láthatta a haldoklókat is. Többször feltette a kérdést a vezetőnk, hogy mit gondolunk, vajon miért így alakították ki. Persze erre senkinek sincs válasza. Volt a táborban orvos is, aki nem gyógyított, hanem különböző kínzási kísérleteket vezetett. Aztán megnéztük az emlékműveket. Van magyar is! Benéztünk egy barakkokba is, ahol el voltak szállásolva a rabok. Sokszor nem volt elég emeletes ágy, így sok olyan ágy volt, amiben ketten feküdtek. Az 1-es barakk szinte elit volt: ott volt az adminisztráció, amire az erre érdemes rabokat jelölték ki. Nekik járt más táborból áthozott nő, akikkel eltölthettek 1-2 éjszakát, ha úgy hozta kedvük. Lenéztünk a tusolóba és egy olyan pincehelységbe, ahol kivégezték az embereket. (Érdekes, hogy volt egy asztal is, ami azt a célt szolgálta, hogy kiszedjék a halott ember aranyfogát, ha volt, s így azt be tudták zsebelni a tisztek. És persze több fal telerakva a kivégzettek fényképeivel.) Azt mondta a vezetőnk, hogy kb. 5 percet töltsünk lent, s utána a felszínen találkozunk. Ez az 5 perc valószínűleg fontos, mert épp amíg vártuk a többieket, egy soproni diákcsoport érkezett oda, s nekik is azt mondta az idegenvezetőjük, hogy 5 percet töltsenek lenn. Pár szót váltottam 2-3 magyar gyerekkel. Egy iskolai kirándulás keretében jártak arra (erre). Nem bírtam ki, megkérdeztem, hogy miért van pia szaguk. Erre zavartan annyit mondtak, hogy hosszú volt a busz út.
És végül este volt énekórám. Olyan igazi magánének. Nagyon tetszett! Nem igazán értette a tanárnő, hogy ha tanítós vagyok, akkor miért jelentkeztem órára. Végül elmondtam a szándékaimat. (Meg is állapította, hogy jó a légzéstechnikám! :D ) Megbeszéltük az összes óra időpontját, így egyet sem kell ellógnom ilyen-olyan okból. Egyet sajnálok csupán: összesen 25 perces az óra.
