Tegnapról 1-2 gondolat, történés:
1.) Egész nap nagy volt a mozgás: mindenki vitte az értékeit a szomszéd házból. Mint ma megtudtam, egyelőre lakhatatlan az egész, mert kb 9 órán keresztül oltották a tüzet vízzel, így most meg kell várni, amíg kiszáradnak a falak és új tető kerül a házra. Jelenleg épp az égett tetőt vadásszák le daruval. Dominikkal tanakodtunk, hogy vajon mi mit csinálnánk, hová mennénk a 4 gyerekkel ilyen helyzetben. Tanácstalanok maradtunk.
2.) Nagyon aranyosak voltak a fiúk. Nekiálltak sütit sütni, a szomszéd Emili vezetésével. Egész pontosan mindenki a saját feje után rakosgatta a sütihez a hozzávalókat, de főleg Emilinek volt beleszólása a dolgokba. Végül amikor már úgy ítélték, hogy ízre és állagra elfogadható, akkor kisütötték a "kotyvalékot": Jankó a sütőben, Laci pedig úgy, mint egy palacsintát (palacsintasütőn, megforgatva!!). Amúgy egész elfogadható ízük lett.
3.) Este pedig váratlanul Leonardo barátom csöngetett be hozzám. Egyszercsak ott állt az ajtóm előtt. Gondolom megint szuper arcom lehetett, mint mindig, ha meglepődöm! Elhívott sétálni és dumálni. Épp az egyetemről jött haza, amikor úgy döntött, hogy meglátogat. Ő Potzdamban tanul, emellett egy közeli mexikói étteremben dolgozik néha. (Ez azért fontos, mert állítólag egész olcsó. Majd teszteljük!)
Ma:
Jelentem, mától van kulcsom a fürdőszobámhoz!! (Ez volt az egyetlen helység, amit nem lehetett zárni.) Végre nem kell rettegni, ha egy egész vendégsereg van itt!
Na jó, azért ez nem volt olyan egyszerű! Lényegében kiszabadítottam a (kicsit bepenészedett, berohadt) zárat az ajtóból, elvittem egy kulcsmásolóhoz, hogy adjon bele egy kulcsot. Ez az emberke keresett, sőt talált is egy megfelelő példányt, de mivel be volt rohadva (pardonn, ragadva!!) a nyelv, ezért kicsit (nagyon) megcsiszolta, megtisztogatta az alkatrészeket, így mostmár minden olajozottan működik. Én pedig itthon visszaszereltem a zárat az ajtóba, és próbálom megszokni ezt az idilli állapotot, hogy ne kerüljek kényelmetlen helyzetbe a vendégeim előtt.
