Mint azt már egyszer megírtam: "Ember tervez, Isten végez." A nemrég bekövetkezett események után módosítanék. (Meg különbenis teljesen másról van most szó.) Mondjuk legyen az új mottó "Ember tervez, és Murphynek mindig igaza van. Még akkor is, ha nem veszed komolyan!"
Történt pedig vala, hogy a mai napot átolvastam itt a szép napsütésben. (Már amikor épp nem takarta egy ótvar felhő a Napot. - szerk. megj.) Végére értem egy jó rég elkezdett könyvnek. Kicsit nyomasztott a történet vége és fel is akartam frissülni, ezért felpattantam a kétkerekűmre, hogy vegyek a tegnap kifigyelt helyek egyikén egy lángost. Már odafelé tekerve gyanúsan sötét volt az ég, de az majdnem mindig ilyen itt Berlinben. Meg persze szöget ütött a fejemben, hogy fenn áll a lehetősége egy kis esőcskének, de én nem riadok meg ettől, mert mire hazaérnék, úgyis elállna. Nos, kiértem a placcra: épp egy koncert fogadott. Tetszett a zene, de elindultam a lángos után. Mire elértem a közelebbi bódét, hirtelen elkezdett szakadni. Áááh - gondoltam - mindjárt eláll! Kicsit sokalltam a 3,50-et egy lángosért, ezért megnéztem a másiknak az árait is. Mire odaértem, már nem hozott lázba a 2 eurós lángos sem. Inkább elindultam hazafelé. Pár métert haladtam, amikor sikoltozó lányok rohangálására lettem figyelmes. Egy szó mint száz, borsónyi jégdarabok kopogtak a fejemen. A fenének van kedve ittmaradni - hát hazaindultam. Mire hazaértem, már csak csöpögött az eső - meg belőlem is a víz. Nahát, ez a Murphy! Csak tudnám, hogy miért nem hallgattam a saját megérzésemre még induláskor!! (Pedig ez olyan "női megérzés" volt...)
Persze hazafelé volt időm elmerengeni sokmindenen. Eszembe jutott például egy ugyanilyen történet. Néhány éve augusztus 20-án (de nem azon a nagyon viharoson, hanem a következő évben) Balatonon voltunk és lementünk szörfözni. Ahogy a strandra értünk, rákezdett az eső, pedig már a vízben volt a szörf. 1-2 percen belül már diónyi jégdarabok hullottak alá. Végül nem bírtuk már a fa alatt és ahányan voltunk, betuszkoltuk magunkat egy 1 m2-es öltözőbe. Persze nem szörföztünk, mert elegünk lett az időjárásból, meg hideg is volt, meg tudtuk, hogy aggódnak értünk (telefon híjján nem tudtuk értesíteni az otthoniakat arról, hogy élünk - mert ki visz a satrandra telefont???). Na, most Sára húgom lázadozna mert ő volt az egyetlen okos, ugyanis ő nem akart a parton vizes lenni, ezért mentőmellényestül elvonult a strand büféje mellé, és tető alól nézte, ahogy egyenként futunk abba a picike öltözőbe.
Most épp kinéztem az ablakon: hét ágra süt a nap... :-)
