Ezen a héten már megkezdődtek az órák. Hétfőn volt egy nyelvtanórám. Ez a tanár nagyon rendes és figyelmes. A csoport is aranyosnak tűnik. Furcsa volt belelátni abba, hogy én bemagolok egy csomó nyelvtani szabályt, amire később vagy emlékszem, vagy nem, de az osztrákok sokszor nincsenek tisztában a szabályokkal, ellenben tökéletesen alkalmazzák azokat. Igaz, az valószínűleg így van rendjén, mert lehet, hogy én is bajban lennék - mondjuk - egy magyar nyelvvizsgán.

Szerdán volt iskolai gyakorlat (hospitálás). Ez sem egyszerű, meg kell hagyni! A tanító nagyon rendes volt: elmagyarázta a gyerekeknek, hogy ha nekem mondanak valamit, akkor lassan kell beszélni és nem dialektusban. És a gyerekek ügyesen váltottak! Amikor beléptem a terembe és bemutattak az osztálynak, egyből odaszaladt hozzám egy kis néger lány, üdvözölt és átölelte a derekam. Aztán jött egy fiú is: "Szia, Cristiannak hívnak, ch nélkül." Róla kiderült később, hogy román. És/de nagyon szépen beszél németül.

Tegnap volt egy zenei órám, amiből nem sokat értettem. Ellenben játszottunk, improvizáltunk és komponáltunk is ritmushangszerekkel, ami nagyon érdekes volt! Azt hiszem, ezen az órán sokat tanulhatok, csak előbb meg kéne tanulnom rendesen ezt a hadarós motyogást, ami itt szokás.

És este volt a mi Stefanunk szülinapi bulija a Duna-parton. Kiültünk a gátra és iszogattunk valami narancsos förmedvényt. Közben tűzijátékot néztünk (roppant romantikus!!) és azt gondoltuk, hogy ez a szülinaposnak jár. (A túloldali piacot bezárják télre, s úgy hallottam, hogy ez okból rendeztek valami búcsú tűzijátékot.) A legtöbben még továbblibbentek valami szórakozóhelyre, de én kis híján elaludtam, így inkább hazaballagtam Terezaval.