Kb. 2 hét után tegnap ment először iskolába a Lacika. Szegény tüdőgyulladással feküdt (vagy épp rosszalkodott) itthon. Állítólag nagy ováció fogadta, amikor belépett az osztályba. Az az igazság, hogy az utolsó napokban már ő is nagyon iskolába akart menni.
Hétfőn még éppen itthon volt és én vigyáztam rá - már amennyire vigyázni kell egy betegen számontartott kisfiúra. Hogy ne unatkozzon, sétáltunk egy picit. Épp egy hajó tisztította a csatornát: az iszapból különböző tárgyakat emelt ki, pl. több biciklit, mosógépe(ke)t vagy tűzhelye(ke)t (nem láttuk rendesen). Jó játék volt, hogy megpróbáltuk előre kitalálni, hogy mi lesz a következő tárgy. Én ugyan vártam azt a kanapét, amit télen a jégen tologattak, de az nem került elő. Viszont utólag jöttem rá, hogy ha bicikli is volt a fenéken, akkor lehet, hogy egy ember is volt valahol... no de ebbe jobb nem belegondolni!
Most meg épp építkeznek a csatornán tőlünk nem messze. Itt áll egy nagy (uszály szerű) hajó, és nagyon dolgoznak darukkal és egyéb szerszámokkal.