Tegnap nem írtam, mert este fél 12-kor fejeztem be a "műszakot". Akkor volt az első fektetésem. Azt hittem, hogy bonyolultabb lesz, de miután Ildikót letettem 7 előtt egy picivel, már sokkal könnyebben boldogultam.

Ma csak fektetés van/volt (jelenleg itt ülök az előszobábn [itt biztosan tudom fogni a lenti netet] és hallgatom, ahogy dumálnak a fiúk), de annyi a nehezítés tegnaphoz képest, hogy Lacikának egy barátja is itt alszik. Ő egy német gyerek, Leander. De megértettük egymást! :-) Ha valami nem volt világos, János nagyon jól tolmácsolt (7 évesen!). No, közben Ildikó kicsit felébredt, de jó gyerek, mert annyit mondtam neki, hogy aludjon, és rögtön visszafeküdt. Bezzeg a Lacika meg a Leander! Lassan rájuk szólok...!
Egyébként furcsa, de most 5 gyerekkel könnyebb dolgom volt, mint tegnap néggyel. Lehet, hogy csak azért érzem ezt, mert minden Leander körül forgott, így a 3 fiúval szinte nem is kellett foglalkoznom, csak a Katával.
No, a Kata... Tegnap Szilvi Katáról annyit mondott, hogy a párnája alatt van a cumija. Hát ezt a Kata is jól tudta, mert egyből ott kereste. Nem lepődtem volna meg, ha 1-2 cumi van a párna alatt. De annyi volt ott, hogy hirteln meg sem tudtam számolni. Ma valószínűleg elmosták azt a töménytelen mennyiségű cumit, így amikor kettesével adogattam a Kata kezébe a konyhában a csöpögtetőről az éjszakai kellékeit, könnyen megszámoltam. Kata kétszer fordult, mert idő közben elpotyogtak, én a maradékot vittem. Szívesen megtippeltetném a Kedves Olvasókkal, hogy mit gondolnak, mennyi volt a cumik száma! Én is meglepődtem: 11! (bocs, ez csak egy felkiáltójel és nem faktoriális.) Tizenegy cumi!! Hogy bír ki ennyit az ágyában?!?! (Lassan kitúrják a cumik a Katát az ágyból!)

Ma délben sikerült kijutni (Mikivel) a török bolhapiacra. Már az út is izgalmas volt: én még sohasem bicikliztem jeges havon. Mostmár ezt is elmondhatom magamról. A bolhapiac kicsit kultúráltabb volt, mint ahogy elképzeltem. Szinte mindent lehetett kapni: a kb. dédanyám korabeli igazi Singer varrógéptől elkezdve az "Elvis él" feliratú roggyant gitáron át a 2 manuálos elektromos orgonáig. (KoBa[k]! Itt eszembe jutottál! ;) ) Rengeteg bringa volt ott. Láttunk egy durván jót is: első és hátsó teleszkóp, dizájnos külső, tiszta.... lehet, hogy egyenest a gyárból jött. De közel 100 éve készült fényképek is ott voltak az eladó tárgyak között. Én csak egy kenyérsütőn és egy varrógépen gondolkoztam, de mivel bringával voltunk, sajnos nem jöhetett szóba. Miki viszont megpróbálja eladni egy videókártyáját (ott, a piacon). Átadta egy árusnak, és nemsokára visszamegy megnézni, hogy mi lett vele. Én javasoltam neki a Vaterát, de sajnos elfelejtette, hogy pontosan milyen típusú, és ott nem kamuzhat, itt meg simán.
Hazafelé a piacról majdnem (vagy teljesen? - nézőpont kérdése) elestem a jégen biciklizés közben. Miki mondta, hogy legalább történik velem valami, amit beleírhatok a blogomba. (Tessék, itt van! :P )

Délután már kicsit eldurrant az agyam ezen a képes izééén. Tessék, egy alternatív megoldás! (Remélem nem szúrtam el a hivatkozást! :S )

Most hallom, hogy lassan elfárad a 2 fiú. Már csak ritkán szólalnak meg, és azt is csak suttogva. Szívem szerint én is le/eldőlnék...