4 hónap Linzben

Friss topikok

  • KoBa(k): Jó pakolást, hazautat! (2012.01.21. 20:32) Utolsó napjaim (Linzben)
  • KoBa(k): Gratulálok az eredményeidhez, amilyen nehezen mentél ki, annyira hasznos volt a jelek szerint ez a... (2012.01.19. 01:19) A linzi megméredtetéseimnek ezennel vége!
  • judmum: No, ezt a mongol éttermet kipróbáljuk vasárnap... Vagy máshová viszel minket? Szépen kell búcsúzni... (2012.01.18. 09:12) Faust
  • bombazsu: @szeeesz: Az ünnepekre, 19-én. :-) Tanulsz oroszul??? (2011.12.06. 15:09) Előadások a különböző kultúrákról
  • bombazsu: Ezek szerint az! Csak hogy a többiek is "értsék": kicsit savanyú izzadságszag szerű, némi édeskés ... (2011.11.29. 21:45) International Week

Hűtő

2011.12.17. 18:25 - bombazsu

Legutóbb úgy fejeztem be, hogy lehet, hogy fogok írni, de nem szeretném lelőni a poént. Nos, sajnos nincs poén... Az történt, hogy panasz van a hűtőmre, mert nem érzem, hogy olyan veszettül hideg lenne, és - be kell vallanom - soha életemben nem vártam még ennyire (és nem is fogom!), hogy romoljon el! Az indokaim egyszerűek: ha elromlik, kapok helyette egy másikat, ami minden bizonnyal egy mérettel nagyobb (tehát egy tányér is beférne, s nem csak egy pohár) és még fagyasztója is lenne - legalábbis így járt az egyik finn lány. Tehát lenne mire várni - főleg hogy advent van... De egyelőre úgy tűnik, hogy bírja a gyűrődést! ...még úgy is, hogy egy tökéletes leolvasztás után másnap reggel ismét másfél centi jég virított a hátulján...

Csütörtökön bejelentettem a házi néninek (Frau Konrad), hogy szeretném szétválasztani a hűtő és a szekrény ajtaját (ez egy kis beépített hűtő), mert azt gyanítom, h emiatt nem záródik rendesen. Erre az a válasz érkezett, hogy majd a jövő héten jön a Hausmeister és neki van ehhez szerszáma. Arra gondoltam, hogy sebaj, majd megoldom a hétvégén. Tegnap főzés közben, amikor feltéptem a hűtő ajtaját, kicsit meglepődtem, hogy csukva maradt a hűtő, s csak a szekrényt nyitottam ki. Jobban szemügyre véve a dolgot: látszik, hogy valaki ezt szétszedte. De mikor?? Kb. abban az 1 órában, amikor berohantam az egyetemre egy aláírásért. Node kééééreeeem, ezt nagyon nem szeretem, hogy csak úgy bejárkálnak a szobámba!!! Akutyamegamacska!! Nem baj, úgy tűnik, hogy nyugodt szívvel hagyom itt a szobát karácsonyra, mert tudom, hogy elvileg hivatalosan senki sem jöhet be! (No persze a füzeteimen kívül semmilyen értéket nem hagyok itt!)

De azért... akkor se lenne rossz egy nagyobb hűtő... még arra a "csak 2 hétre" is, amit januárban itt töltök... :/

Hétvégi vendégek

2011.12.14. 23:47 - bombazsu

Most, hogy már közelebb vagyok a következő hétvégéhez, mint az előzőhöz, megszólalt a lelkiismeretem, hogy le kéne írnom, hogy mit műveltem a szabad napjaimon.

Juli és Tomi jártak nálam látogatóban. Már az elszállásolásuk is izgalmas volt, hiszen a finnektől kértem kölcsön a matracokat, amiken ők alhattak. Ezzel a művelettel tökéletesen betelt a szobám, egy tűt nem lehetett leejteni. Lényegében minden szabad területen aludtunk, vagy épp a táskáinkat tároltuk. Őszintén szólva nem vagyok hozzászokva ahhoz a tényhez, hogy 3 ember már tömeget alkot. (Máig nem bírom feldolgozni ezt a traumát...!)

Tulajdonképpen ugyanazokat a helyszíneket mutogattam meg nekik, amiket néhány hete Aladárral is bejártunk. Közben arról vitatkoztunk (egész pontosan a Juli - mert én csak nevettem rajtuk) a Tomival, hogy mi számít kirándulásnak. Juli azzal érvelt, hogy mentünk erdőben, sárban, esett a hó, tehát ez már kirándulás!!! De Tomi szerint attól még, hogy esett a hó, ez még csak egy séta! Pechünkre elég ködös volt az idő, úgyhogy nem látták felülről Linzet, ami persze nem is olyan nagy baj, mert a füstölgő gyárkéményeken kívül nem sok látszik...

Szombat este meghívtuk egy forralt borra a Terezát, Astridát és Martint (ők mind Erasmusosok). Órákig beszélgettünk és nagyokat nevettünk - azt hiszem mindnyájan élveztük a társaságot!

Vasárnap koradélután vettünk búcsút, mert a nagyon elfoglalt rokonaimnak este 8-kor jelenésük volt egy másik társaságban.

Nagyon jó frizurákat font nekem a Juli, amit ezúton is köszönök neki! A 2 copfos fonatot tegnap szedtem szét.

Lehet, hogy holnap jön még egy beszámoló, de nem lövöm le a poént...! :P

Kony-ha(-ha-ha)

2011.12.06. 15:19 - bombazsu

Hogy is van a Mórickás vicc? "Ezek nem viccelnek, b*****!" Hát most én is ezt éltem át ma, de nem gondoltam volna, amikor először megláttam a fenyegetést, hogy bezárják a konyhát, ha nem vigyázunk a rendre. Ma ott virít a liftben, hogy a 3., 4., 5. emeleti konyhákat bezárják december 7. és 11-e között. Ezek szerint szigor van itt! Az tuti, hogy tegnap az ötödiken dzsuva volt, mert az egyik görög srác a 6.-on főzött, s ő mesélte, hogy ezért van ott.

Csak 1 dologgal nem tudom, hogy mit csináljunk: a takarító néni cigizik a konyhá(k!!)ban, még ott is, ami nem dohányzó konyha.

Ma délben hullott a hó vagy 3 percet. Szép volt, csak kár, hogy semmi nem marad belőle, mert azóta csak eső esik...

Előadások a különböző kultúrákról

2011.12.01. 18:38 - bombazsu

Tegnap és ma 4 különböző népről tartott előadást hallgattam meg.

Tegnap a csehekkel kezdtem. Egy viszonylag fiatal srác jött, s azzal kezdte, hogy mi mire vagyunk kíváncsiak. Szó volt főleg a csehekről, de a szlovákokat is megemlítettük, s a régi Csehszlovákiáról is hallottunk pár szót. Vetített képeket a tipikusabb ételekről, italokról (sör), tipikusabb sportokat, fontosabb cégeket, művészeket is megemlítette. Én voltam az egyetlen a csoportból, aki látta a Kolja című filmet. Olyan büszke voltam magamra, hogy na! (A Bolyaisokkal láttam még annó, s bevallom, szép emlékeket idézett fel bennem már csak a film címe is.) Végül kaptunk egy kis cseh nyelvleckét. Megtanultuk a legfontosabb kifejezéseket: jó reggelt, jó napot, jó estét, szia, köszönöm, kérem, nem tesz semmit... (Ezeket szorgalmasan le is jegyzeteltem magamnak!) És az volt a legjobb, hogy ezekből kis párbeszédeket kellett kitalálnunk, majd előadnunk. Nyilván egyik sem volt tartalmas és hosszabb 5 másodpercnél, de akkor is jó, izgalmas és aranyos volt egyszerre.

Egy erasmusos lány, Laura (és egy helyi török fiú) tartott(ak) a finn kultúráról és oktatásról egy kisebb prezentációt. (A fiú -- Ismail -- ott volt Erasmussal.) Nagyon érdekes, hogy a PISA felmérésben a finnek rettentő jól szerepelnek. Valószínűleg nem kevés pénzt áldoznak erre a területre: (ha jól emlékszem a középiskoláig) teljesen ingyen van az oktatás (tankönyvek is!) mindenkinek. És egyébként az egészségükre is odafigyelnek: a tejet úgy isszák, mint a vizet, rengeteg halat esznek, s a csokik és egyéb egészségtelen élelmiszerek igen drágák (duplája az itteni áraknak). Állítólag az egészséges kaják olcsóbbak. Ez azért van, hogy a szegényebb réteg is egészségesen tudjon táplálkozni, s csak az rongálhassa az egészségét (pl. csokival), aki ezt megengedheti magának. Szerintem ezt nálunk is be kéne vezetni! Mellékesen Laura hozott kóstolóba 2 féle tipikus finn cukorkát: az egyik az egy haribo és a medvecukor keverékéhez hasonló érdekes ízű valami, a másik egy sima töltött cukor, ami nyilván fogkímélő! :-)

Ma reggel (délben) brutálisan elaludtam, így lemaradtam a magyar kultúráról, amit egy ELTE-s tanárom tartott. Hozott (anyukája sütötte) bejglit és szaloncukrot. Úgyhogy azt hiszem valami nagyon érdekes és izgalmas dologról maradtam le!

De még beértem a spanyolok előadására. Eleinte nem igazán értettem, hogy mit karattyolnak ezek spanyolul, de szerencsére volt kb. 4 ember a teremben, akik értették és ügyesen fordítottak németre. Köztük volt Carlos barátunk, akinek az apja venezuelai, s együtt vagyunk a tanítási gyakorlaton. Tehát a hallássérültek oktatásáról volt szó, hogy milyen módszerrel és segédeszközökkel tanítják meg őket beszélni, illetve írni, olvasni. Szó volt arról, hogy bizonyos arab vidékeken, ami eredetileg francia gyarmat, szintén a spanyol nyelvet tanítják meg először, mert ez fonetikusabb és egyszerűbb, mint a francia vagy az arab. Végül ők is mutattak néhány jelet, amivel beszélni tudnak. Néha azt éreztem, hogy egészen értem a spanyol beszédet, s ilyenkor nagyon büszke voltam a latinos műveltségemre, de utólag rájöttem, hogy úgy gesztikulált a nő az egész testével, hogy azt nem lehetett nem megérteni.

És legvégül a törököket hallgattam meg. Innen egy picit késtem, ezért a legelejéről lemaradtam, de még így is részesültem egy kis török nyelvleckében. Megállapítottam, hogy ez a nyelv vetekszik a magyar nyelv bonyolultságával. Ugyanolyan bonyolult a ragozási rendszerük, mint a magyarnak, s ettől nehezen tanulhatóvá válik. Bár azt mondta a néni, hogy ha valaki ért a matekhoz, akkor a török nyelvet is megérti, mert ez olyan logikus nyelv, mint a matematika! Az az igazság, hogy ez a pár példa még nem győzött meg! És táncoltunk is egy keveset. Az vicces volt. De még így is inkább a magyar táncot nézem (vagy táncolom)...

Bátor voltam

2011.11.29. 22:00 - bombazsu

Délelőtt volt valami hivatalosabb megnyitó az International Week keretében. Egy ljubljanai tanár is tartott előadást szociológiai témában, de már a legelején (egy kissé sűrűre sikerült táblázatainál!) elveszett a fonál, s csak a legvégén (kb. 25 diával később) leltem meg - azt hiszem. Sajnos nem tudtam a legvégéig maradni a programnak, ezért a "Van valakinek kérdése?" részről dobbantottam. S ezzel a dobbantással egy egész lavinát indítottam meg, ugyanis a fél előadó velem tartott (utánam az özönvíz!), s a folyosón hálás pillantások tapadtak rám. Nyilván le se tagadhattam volna az arcomról, hogy "Most mi vaaan???". Egy férfi vetett oda nekem egy mondatot, de azt is csak utólag vettem észre, hogy az a mondat nekem szólt... Ezek szerint mindenki arra várt, hogy valaki meginduljon, mert egyedül kimenni gáz?!?! Hát akkor tényleg én voltam a legbátrabb! (Vagy épp legpofátlanabb - nézőpont kérdése!)