Legutóbb úgy fejeztem be, hogy lehet, hogy fogok írni, de nem szeretném lelőni a poént. Nos, sajnos nincs poén... Az történt, hogy panasz van a hűtőmre, mert nem érzem, hogy olyan veszettül hideg lenne, és - be kell vallanom - soha életemben nem vártam még ennyire (és nem is fogom!), hogy romoljon el! Az indokaim egyszerűek: ha elromlik, kapok helyette egy másikat, ami minden bizonnyal egy mérettel nagyobb (tehát egy tányér is beférne, s nem csak egy pohár) és még fagyasztója is lenne - legalábbis így járt az egyik finn lány. Tehát lenne mire várni - főleg hogy advent van... De egyelőre úgy tűnik, hogy bírja a gyűrődést! ...még úgy is, hogy egy tökéletes leolvasztás után másnap reggel ismét másfél centi jég virított a hátulján...
Csütörtökön bejelentettem a házi néninek (Frau Konrad), hogy szeretném szétválasztani a hűtő és a szekrény ajtaját (ez egy kis beépített hűtő), mert azt gyanítom, h emiatt nem záródik rendesen. Erre az a válasz érkezett, hogy majd a jövő héten jön a Hausmeister és neki van ehhez szerszáma. Arra gondoltam, hogy sebaj, majd megoldom a hétvégén. Tegnap főzés közben, amikor feltéptem a hűtő ajtaját, kicsit meglepődtem, hogy csukva maradt a hűtő, s csak a szekrényt nyitottam ki. Jobban szemügyre véve a dolgot: látszik, hogy valaki ezt szétszedte. De mikor?? Kb. abban az 1 órában, amikor berohantam az egyetemre egy aláírásért. Node kééééreeeem, ezt nagyon nem szeretem, hogy csak úgy bejárkálnak a szobámba!!! Akutyamegamacska!! Nem baj, úgy tűnik, hogy nyugodt szívvel hagyom itt a szobát karácsonyra, mert tudom, hogy elvileg hivatalosan senki sem jöhet be! (No persze a füzeteimen kívül semmilyen értéket nem hagyok itt!)
De azért... akkor se lenne rossz egy nagyobb hűtő... még arra a "csak 2 hétre" is, amit januárban itt töltök... :/
