A felső szomszédom egy idős hölgy (Frau Noack), akinek senkije sincs. Férje meghalt, gyerekei, testvérei nincsenek. Naponta jönnek hozzá egy szeretetszolgálattól, és hétköznaponként elviszik egy otthonba, hétvégén pedig délelőttönként csak kaját hoznak neki és tisztába teszik. Nem is tudom, hogy hogyan tud egyedül élni a néni egy kb 5 szobás lakásban, kerekesszékkel(!!). [Én nem nagyon használom ki a 2 szobámat. Vagy mégis: az egyikben "élek", a másikban teregetek. :D ]
Néha hallom, ahogy közlekedik, mert olykor csörög a csillárom. Gondolom ilyenkor turbó tempóban nyomja.

De nem ez a legnagyobb baj... Hanem az, hogy néha megijed valamitől, vagy csak unatkozik - ki tudja? - és a legfontosabb telefonszámokat még ő is tudja (110, 112, 115). Szerencsétlen rendőrség már teljesen otthonosan mozog nála, illetve töri fel az ajtaját. Mert gond nélkül kér segítséget, de az ajtót sokszor nem nyitja ki. Néhány hete egy este (10 óra felé) jött a rendőrség. Már attól féltem, hogy becsöngetnek, hogy adjak valami szerszámot a bejutás érdekében, de szerencsére előjött a néni.

Ma délelőtt csak 2 tűzoltóautónyi ember törte a fejét a bejutási stratégián. Ajtó? Ablak?? Végül egy szeretetszolgálatos ember volt a megoldás. Már éppen nekiestek volna az ajtónak, amikor megjelent egy hölgy - kulccsal a kezében. Teljesen olyan volt, mintha egy akciófilmben lennék. Még szerencse, hogy nem én voltam a(z egyik) főhős! :D