Lassan egy hónapja Linzben vagyok. (Egész pontosan 26-án lesz a hónapforduló.) Azóta úgy tűnik sikerült elintézni a tárgyaimmal, tanulmányaimmal kapcsolatos bonyodalmakat. Egész pontosan tegnap küldtem el a - jelenleg - végleges példányát ennek a dokumentumnak. Már olyan otthonosan mozgok itt az Erasmus irodában, mint senki más! Pontosan tudom, hol a pecsét, a kávé, a cukor... És mindig ijedt arccal néznek rám, ha meglátnak az ajtóban. Itt az ELTE-nek nincs jó híre. De erről én nem tehetek, s az elődeim sem! Az egyetem járatja le saját magát a fafejűségével és rugalmatlanságával. Pl.: A - néhai - tanítóképzőről azért jönnek ide az erasmusosok, hogy németül tanuljanak. Ezt elfogadták az itteniek, és nekünk nem KELL az erasmusos órákra bejárnunk, hanem német órákon tanulhatunk. De az ELTE szinte semmit nem ismer el az itteni tanulmányokból. Hol van itt a kölcsönösség?? Bár most épp megtörni látszik a jég: még a végén nem járok olyan nagyon rosszul!
Na tehát most, hogy lassan egy hónapja itt dekkolok, azt hiszem, már beindult az élet: pár napon belül nyelvtanból valami zh-t írunk, s ettől függ majd a félévvégi jegyem. Hát... vannak elmaradásaim, hogy őszinte legyek, de bízom abban, hogy ez a hétvége elég lesz. És a napokban tudtam meg, hogy januárban 3 teljes napot kell tanítanunk. Na de erre egyáltalán nem számítottam! És igen, vannak félelmeim ezzel kapcsolatban! És már a matekvizsgám időpontját is tudom (ezzel kapcsolatban is vannak aggodalmaim!): december 17. (szombat) 13 óra. Akkor már Otthon akartam lenni, vagy legalábbis úton Hazafelé, de üsse kő! Most nem akarom végigszámolni, hogy mi mindenről nem tudok még...
Hát mit ne mondjak, tényleg szorul a hurok!!
