Zár-óra, záró-ra, zár-orra, zárorr-ra, z-ár-óra, z-ár-orra, z-áróra...
2010 július 7-én, szerdán hazaköltöztem Berlinből. Reggel az utolsó apróságokat is összecsomagoltam, bepakoltunk a kocsiba (még az asztal is befért, amit előző nap kukáztunk!!), és némi késéssel (9 helyett 9:50 körül) nekivágtunk a nagy útnak.
Prágáig teljesen jól jöttünk, ott csak egy háromnegyedórás dugó volt, Brnonál pedig 3 órát vesztettünk. Ennek köszönhetően lekéstem egy mosonmagyaróvári találkozót, és a német-spanyol meccsnek is csak a végére estünk haza: pont beléptünk a lépcsőházba, amikor hallottuk az egyik unokatesóm kiabálását, ami a gólörömöt jelentette. Mi a nyakunkba kaptuk a lábunkat, hogy az ismétlést láthassuk. Tehát végülis pont időben érkeztünk, mert így nem maradtunk le az egyetlen gólról sem.
Összességében szerintem jó és hasznosnak mondható ez az eltelt szűk másfél év.
Tulajdonképpen mindenkinek hálával tartozom. Beának, hogy megemlítette nekem ezt a lehetőséget; Szilviéknek, hogy végülis engem választottak; a szüleimnek és az egész családomnak a támogatásért és bíztatásért; az összes látogatómnak, akik sok-sok örömet (és társaságot) jelentettek nekem az egyedüllétben és a szürke hétköznapokban; Aladárnak, aki ragaszkodott hozzá, hogy mindenképp maradjak még egy fél évet, ha tehetem, lassan 1 éve majdnem minden nap bátorított, lelkesített és vigasztalt, amikor kellett, de legfőképpen nagyon türelmes volt; illetve mindenkinek, aki aggódott értem, lelkesített vagy csak gondolt rám még az egész projekt előtt és közben.
Most megint egy kicsit új élet előtt állok, tele megvalósításra váró tervekkel, álmokkal, kalandokkal, remélhetőleg némi munkával és új iskolával. Csak győzzem utólérni magam!! (Nem tagadom, a legelső terveim között az szerepel, hogy kicsomagoljak a dobozaimból, hiszen az elmúlt 1-2 nap tanulsága szerint maguktól nem másznak a helyükre a dolgok.)
Ezzel a bejegyzéssel befejezem a blog írást. Amúgysem az én műfajom, csak azt akartam, hogy egyszerűen tájékozódhassanak felőlem az itthoniak, illetve legyen valami nyoma ennek a kalandnak. Talán ez is hiányozni fog...
Tschüss Berlin! Auf wiedersehen!
