Az utolsó napjaim egyértelműen a nehéz búcsúzkodás jegyében telnek (teltek). Tegnap voltam utoljára az itteni kórusomban, akik megint felvetették a budapesti turné ötletét. Valóban nehéz szívvel válok meg tőlük, hiszen már megszoktam őket! Kívánhattam egy éneket, és azt elénekelték nekem "útravalóul".
Koradélután sikerült eljutnom az uszodába is. Kb 3 hét után ismét kinyitott, a karbantartási munkálatok után. Hatalmas tumultus fogadott a nyitás előtti percekben. Sikerült átverekednem magam a tömegen, hiszen nekem nem kellett jegyet vennem, így hamar bejutottam. Olyannyira hamar, hogy elsőként léphettem a medencék közé, illetve elsőként csobbanhattam. Varázslatos élmény volt a tükörsima vízhez hozzáérni (miközben megállapítottam, hogy elég hideg a víz), ezzel megtörve a "csendet".
Úszás után siettem a fiúk koncertjére. A zenetanárnőjük rendezett egy kis házikoncertet, ahol a tanítványai játszottak. Megállapítottuk, hogy nagyon ügyesek a "fiaink", csak egy kissé szégyellősek. Rettentően büszke au-pair vagyok!! :-)
Az éjszaka közepén, illetve inkább szinte reggel (4-kor) érkeztek meg a bátyámék az Adriáról. Ők segítenek Hazamenni. Nem sokat aludtunk, mert vissza kellett szerezni a kocsinkat, amit "jó szándékból" elvittek az útból. Sajnos a szomszéd ház építése miatt napról napra változnak itt a forgalmi és parkolási szabályok, így én sem voltam teljesen naprakész, de ők sem láttak ezzel kapcsolatban információforrást. És ha már épp bent voltunk a városban, akkor megnéztünk 1-2 tipikus helyet: Checkpoint Charlie, Potzdamer Platz, Brandenburgi kapu, Reichstag. Ez után ebédeltünk, majd kialudtuk az éjszaka fáradalmait, majd este megnéztük az Alexander Platzot és elsétáltunk a Múzeum-szigetre. Ennyi fért bele az egynapos városnézésbe. Az "ebédszünetünkben" elbúcsúztam a családtól, mert ők ma este máshol alszanak, és csak holnap jönnek vissza, amikor mi már remélhetőleg Pozsony környékén száguldunk. Kaptam még egy kis csomagocskát a Szilvitől. Nem kellett volna...!
Holnap reggel indulunk Budapestre.
