Az elmúlt napokban nagy izgalmak voltak a kóruskám életében. (Egész pontosan nem az enyém, csak oda járok énekelni.) Jött egy dán kórus, ráadásul közös koncertet is adtunk. Már hónapok óta erre az alkalomra készültünk. Azt hiszem, minden nagyon szuper volt! A koncerten szépen énekelt mindenki, voltak (külsős) szólisták, volt zenekar és persze eszem-iszom, dínom-dánom.... (he-he!)

Nagyon praktikusan volt megoldva, hogy könnyen tudjunk kommunikálni: mindenki kapott egy fa ruhacsipeszt, amire rá volt írva a neve. Ez volt kvázi a névtábla, de valahogy mégis kicsit barátibb vagy közvetlenebb volt így, mint "hivatalos" névtáblával, ami kicsit konferencia-szagú lett volna.

A tegnapi koncertre elhívtam egy pár osztálytársamat is, Daeyoung (a kóreai) el is jött. Küldött 1-2 fényképet ma a tegnapi eseményről. Valószínűleg kirakom őket, hogy a T. Olvasók is megcsodálhassanak. Tessék, itt van!

Persze éneklés után volt pletyi, meg minden, ami kell. Azt hiszem, nem vagyok túl jó kerítőnő. Egy Franka nevű lány (ő is kórustag) figyelmébe ajánlottam a basszus szólistát, de nem élt a lehetőséggel. Pedig szerintem tök jóképű pasi: magas, szőke, kék szemű (szóval tisztára übermensch), csak egy kicsit volt lófeje, és nem is volt annyira kopasz... Hihetetlen hogy mennyire válogatósak bírnak lenni a lányok!! (Na ja, én is. Ráadásul ha belegondolok, nekem nem is tetszenek az übermensch-ek...)