Tegnap volt a színházzal az előadásunk. Amennyire ideges voltam emiatt a napokban, annyira nyugodt és higgadt voltam tegnap egész nap. (Az elmúlt 1-2 héten mindig feldúltan jöttem haza a próbákról: gyilkolászós hangulatban voltam, és az otthoniaknak is 1-2 órás meló volt az, hogy megnyugtassanak. Egyszerűen úgy éreztem, hogy túl sok időmet rabolja el, ehhez képest nem haladunk és hülye ötletei vannak a rendezőnek. Pl. az eredeti elképzelése szerint én fürdőruhában lettem volna - a kocsmában.... de szerencsére találtam magamnak támogatókat.)

Szóval jól sikerült a jelenetünk, és nem is untam annyira. Ötször kellett előadni, mert 5 csoport 5 kis rövid jelenetet adott elő 5 helyszínen, és a nézők körbe-körbe jártak s nézték, élvezték a "darabokat". Ma mesélte egy lengyel lány, hogy a barátjának a mi jelenetünk tetszett a legjobban. (Jah, szerintem is ez volt a legkevésbé elvont...) Aztán még volt egy közös jelenet is (Gertrud Stein: Play), amit az egész társulat adott elő, majd este 10-kor jött a pizza!! (Ez fontos momentuma volt az estének, mert finom volt és sok.)

Ma pedig egy szabadabb jelenésünk volt valami tavaszi program keretében. Én énekeltem egy (magyar) népdalt, aztán minden (tegnapi) jelenetből egy pár percnyi részletet el kellett játszani egyszerre, majd a közös jelenetet (Play) is előadtuk a homokozóban, ezzel elkergetve az épp ott játszó gyerekeket. :-) Nekem persze pechem volt, mert a mi kis csoportunkból csak ketten voltunk, és a társam közölte, hogy ő nem tud csak úgy rögtönözni és eljátszani valamit. (Az a vicces, hogy ez a gyerek tök büszke a színészi diplomájára, amit otthon - Irakban - szerzett. Na mindegy, no comment... [szerencsére nem tisztem, hogy véleményt alkossak másokról!])

Tehát pozitív volt a hétvégém, pedig már előre utáltam. Minden jó, ha a vége jó?. Naná! Mert az Otthoniakról/tól is jó híreket kaptam. :D :D :D És most úgy érzem magam, mint egy kisgyerek... (... és most olyan titokzatos vagyok, mint a Matyi...)