Most vasárnap van. Tegnapelőtt (pénteken) volt a névnapom. (Nemzetközi Zsuzsanna nap!!) Valami extrát amúgyis akartam csinálni ezen jeles ünnep alkalmából, de úgy éreztem, hogy elég lesz annyi, hogy az iskolában megnéztük a Goodbye Lenin! című filmet, mivel pont erről a korról tanulunk mostanában. A Szilviék már múlt héten mondták, hogy pénteken jön az Isabel (a család barátja). Én pénteken pont nem voltam olyan jól és szépen kitaláltam, hogy nagyon korán elmegyek aludni, dehát mindenképp meg kellett várnom az Isabelt, aki este 6 körül érkezik. Elmúlt az este 6, a 7 is, sőt már a fél 8 is, amikor végre csöngetett. Kinyitottam a kaput, és kicsit elé mentem, hogy köszöntsem és segítsek neki behozni a bőröndjét, meg gondoltam 1-2 kedves szó után könnyedén lerázható. De ahogy álltam a lépcsőházban a kapu felé leskelődve, hirtelen nem tudtam, hogy mi van. Megláttam egy női arcot, ami nem az Isabelé volt, hanem határozottan úgy nézett ki, mint az én anyukám. Nem igazán értettem a dolgot, de aztán láttam, hogy van ott még valaki. Na, az az ember pedig kiköpött apám volt. (Természetesen ez a jelenet kb fél másodperc alatt játszódott le.) Én csak álltam kővédermedten, talán annyit tudtam nagy nehezen kinyögni, hogy "Úristeeen!!", és ők meg mosolyogva mondták, hogy "Boldog Zsuzsanna napot!". Szóval erre a meglepetésre igazán nem számítottam! Ahogy Lauren Robert mondná: Oszkár-díjas arcot vághattam, és az Anyu is azt mondta, hogy ezért a fejért érdemes volt ennyit autózni: fényképezni kellett volna!
Kiderült, hogy természetesen a Szilviékkel szövetkeztek. Meg azt is megtudtam, hogy az eredeti tervek szerint nem ketten jöttek volna, hanem négyen a nagybátyámékkal, de sajnos a nagybátyámnak mostanában nagyon sok a dolga.
Persze hoztak magukkal egy nagyobb pakkot is: az ajándékokat, meg egy jó nagy túlélocsomagot kaja formájában. Talán idén már nem is kell vásárolnom többet! :D
Szombaton elsétáltunk a bolhapiacra, mert az Apu fejébe vette, hogy ő biciklit akar venni. És valóban nem üres kézzel jöttünk vissza! Egyébként azt hittük, hogy többet sikerül alkudni, de ezek nagyon keményfejű törökök voltak.
Délután felszereltünk egy tükröt az előszobában a falra. Gondolom a Juli is mondogatta otthon, hogy kéne már ide egy tükör, s az Anyuék ehhez is hoztak szerszámot.
Ma mentek haza, mert holnap már mindketten dolgoznak. Feldobták ezt a hétvégémet, és nem kicsit...!!
Azt hiszem, ezt volt eddigi életem legjobb és legmeglepőbb névnapja! :-)