Gondoltam a mai napot nem lehet kihagyni iromány nélkül. Igazából már tegnap elkezdődött...
Szóval tegnap este én fektettem a gyerekeket. Teljesen be voltak sózva, hiszen tudták, hogy az éjjel jön a Mikulás. Ez volt az én szerencsém is, mert ez jó indok volt a gyors lefekvésre. (Ha nem mész gyorsan aludni, akkor nem lesz ajándék, mert a Mikulás csak alvó gyerekeknek hoz meglapetést!) Szegény Jankó annyira be volt sózva, hogy a biztonság kedvéért kirakott még 2 pár cipőt. Ha jóhiszemű lennék, azt gondolnám, hogy biztos a szüleire is gondolt. De azt hiszem, nem most jöttem a falvédőről... Aztán meg elaludni is alig tudott. Jajj, ez a fiú!
Gondolom ma nagy volt a boldogság. Főleg úgy, hogy ma este a Dominik egyik kollégája jött, mint Mikulás. Sajnos nem tudom az eredményt...
Viszont ma volt egy koncertem is az itteni kórussal. Már múlt hét szombaton is volt egy, de ez szerintem jobban sikerült. Igaz, volt 1-2 baki. Pl. egyszer egy komplett szoprán nem lépett be, majd valahogy pont egyszerre folytattuk, mintha tulajdonképpen énekeltünk volna, csak nem hallatszott. Fura! Vagy inkább profi?
Érdekes, ez az első Mikulásom, amit nem otthon töltök. Állítólag járt nálam is az Öreg. Csak épp Budapesten...
A virágaim jólvannak, jelentem! A Mikulásvirág azóta nem hullajtaja a leveleit, amióta a hűvösön van, az Amaryllis pedig virágzik! Talán túlélik a kritikus 1 hónapot, amit "megadtam" nekik!
És itt van a Janka és a Simon! Péntek óta. Tök jó! Egy kis (német-magyar) társaság... (A Simon a német.)
