Na, ezt megkaptam! Szesz azt mondja/írja, hogy inkatív a blogom. Ez igaz, hogy most kicsit inaktív, de annak idején igenis aktív(abb) volt! ("Az annakidejénről beszélj!!" - by Lázár Ervin) De ez az otthoni aktivitásommal fordítottan arányos. 1-2 dolgot megosztok.

Mindkét esküvő lezajlott. A barátnőmé nyugis volt, mert mi csak "haszonélvezői" voltunk az ünnepségnek. (Magyarul jó nagyokat ettünk, beszélgettünk, játszottunk és táncoltunk is egy keveset.) A legjobb nászajándék egy kecske volt. Állítólag pár napon belül visszaadták, mert nem bírtak vele.
Az unokatesómét már kicsit nehezebben élveztük, főleg a megelőző napokat. Maga az ünnepség szép volt, csak a körülötte zajló események nem voltak zökkenőmentesek. De mindezek ellenére sikerült megszerezni, majd megtanulni egy - számomra - vad idegen népdalt az esküvő napján (mert a nászmisén el kellett énekelnünk), szintén sikerült lemosni és feldíszteni az esküvői autót az indulásig, és még a lakzi helyszínét is berendeztük az esküvő után éppen a násznép érkezése előtt. Ezen kívül apróbb bonyodalmak is megfűszerezték a NAGY napot, de igyekszünk tanulni a hibáinkból, és abban bízunk, hogy majd megszépülnek egyszer ezek az élmények. Talán.

Az esküvőszervezés mellett igyekeztem mindenkivel találkozni, aki igényt tartott rám, így csak magamra nem maradt időm. De ennek ellenére nagyon jó volt dumálni, táncolni, megismerni új embereket, és látásból/hallomásból ismerősöknek bemutatkozni.

Majd Berlinbe indulásom délelőttjén még gyorsan elmentem egy ismerősünk aranymiséjére, mert - ki hitte volna?? - ott is mi zenéltünk. Onnan vágtáztunk a reptérre, ahol a legnagyobb meglepetésemre senki sem állt a sorban, így lazán becsekkoltam a "check in" bezárása előtt kb. negyed órával.

Ja, és még egy nagyon fontos dolog! Kb. 10 centivel rövidebb a hajam. És tetszik az embereknek. (Ez most itt egy kis lelkiismeret nyugtatás, hogy ne csak a Matyi blogján legyen meg ez az infó. Nem örült neki.)