Tegnap a Jankónak volt egy iskolai fellépése. Az ő osztályuk furulyázott. A "mi" gyerekeink eléggé unalmasnak ítélték a műsor elejét (végülis csak a Jankóra voltak kíváncsiak, ők pedig a közepén voltak a műsornak), így a Jankó után közvetlenül hazamentek. Én maradtam még - több okból. Az egyik okom az volt, hogy kíváncsi voltam a nagyobbkra (reméltem, hogy az már élvezhetőbb rész lesz), a másik okom pedig titkon az volt, hogy megtaláljam Ildikó elveszett Maciját. (Az unalmas műsor közben kimentek játszani és velük volt A Maci is.) Hazafelé indulva szomorúan vették tudomásul, hogy A Maci gazdát cserélt valószínűleg.
Már én is indulóban voltam, az ajtóban álltam, csak még az Örömódát hallgattam a nyolcadikosok előadásában. Szemem teljesen ráállt A Macira. Mindenhol AZT néztem. Egyszercsak belépett a terembe mellettem egy nő, kezében A Macival!!! Azonnal rávetettem magam, és hirtelen csak annyit tudtam mondani, hogy "Bocsánat, ez a miénk!". (Azt semmiképpen sem akartam mondani, h az enyém, mert az milyen már...) A nő odaköhintett egy okét és pókerarccal ment tovább a dolgára. Én meg, mint aki jól végezte dolgát, zsebrevágtam a régi-új Macit, örömömben meghallgattam még néhány előadást, majd bringára pattantam és siettem haza a hírrel/szerzeménnyel. (Igazság szerint fáztam is, ezért volt a nagy sietség!) Persze volt itthon nagy öröm és boldogság; majd' elájult szegény Szilvi a meglepetéstől. Cserébe adott a kiselejtezett ruháiból, hogy tegyem el, ami tetszik. Le is nyúltam a vadi új pólót, ami Dominiknak nem teszik!

Ezt a Maci-mentős sztorit talán csak a Vándoros "kollégáim" tudják igazán értékelni. Sajnos ezt nem tudom 2 mondatban elmagyarázni. Elnézést kérek a többiektől! ;)