Az elmúlt néhány percben/órában/napban sok pozitív ill. negatív csalódás ért engem. Nézzük időrendben!
Néhány hete vettem egy rádiós ébresztőt a Lidlben (akciósan), aminek annyi extrája van, hogy ki tudja vetíteni az időpontot a falra. Ez nem működött. Tegnap nagy levegőt vettem, összeszedtem minden bátorságom és visszavittem. Én a magyarokhoz vagyok szokva. Arra számítottam, hogy fél órákat kell bizonygatnom, hogy nem működik és legalább hadd vásároljam le az árát. Legnagyobb meglepetésemre csak annyit kérdeztek, hogy: Tönkrement? Mondtam, hogy igen. (Nem akartam magyarázkodni, hogy sohasem működött.) Erre a pénztáros néni benyomott valamit a kasszán, aláírtam egy papírt, majd visszaadta a pénzt. Én meg alig hittem a szememnek/fülemnek, hogy fél perc alatt elintéztem ezt! Hát igen - gondoltam - ezek németek!
Tegnapelőtt (csütörtökön) voltam íróasztalt venni, mert az az asztal, ami itt van, a Lacikáé lesz. Így néznem kellett egy újat (Szilviék fizetik). Már a sokadik (török antik bútor)boltban jártam, amikor találtam egyet, amit nem 200-300 euróért akartak rám sózni, hanem 100 alatt volt bőven. Azt ígértem, hogy pénteken megyek vissza. Ez sajnos elcsúszott ma ebéd utánra. Az asztalt megvettem, ki is fizettem, házhoz is szállították egy órán belül. Legnagyobb meglepetésemre jön az eladónő, hogy menjek és segítsek neki. Mi ketten hoztuk be az asztalt, a - dagadt - pasi meg ott ült a volánnál és dirigált. Azt hittem, hogy hozzávágok valamit! Kicsit furán éreztem magam, hogy két nő cipekedik, egy hájpacni pedig ül és nézi. Grrrrr.... ezek sem európai kultúrából valók - azt hiszem. (Remélem, hogy egy német nem tenne ilyet! A tegnapi után nagyot csalódnék. De azért szeretjük a törököket is, csak ... !!! :-) )
