Tegnap este jöttem vissza egy kis budapesti ügyintézés után Berlinbe. Szerencsére (??) Pesten is pocsék az idő, így nem fájó szívvel jöttem el a melegből, ami egyébként tök hideg volt. Már megint meglepődtem azon, hogy milyen kicsi a világ: lépten-nyomon olyan ismeretlenekkel ismerkedem meg, akikkel van közös ismerősünk.
Tehát eljött a berlini létem utolsó, ám annál sűrűbb és izgalmasabb szakasza. Már a kezdet is izgalmas volt: nem tudtam hazajönni, mert kiderült, hogy kiégett a szomszéd ház, így senkit sem engedtek a közelébe. (Egy rendőr nekem valami robbanást emlegetett, de nem részletezte.) Én kínomban elmentem egy Dönert enni, de még ez sem volt elég idő a tűzoltóknak. Gondoltam, addig felhívom Leonardo barátomat, akivel már hónapok óta nem is találkoztam, de ki volt kapcsolva. Végül Dominik adta a tuti tippet: hátulról meg lehet közelíteni a házat. Még szerencse, hogy van hátsó bejárat, így a fél világot megkerülve végre megérkeztem. Persze a tűzoltók egész éjjel itt voltak, reggel 8 körül ment el az utolsó kocsi. A szomszéd ház teteje teljesen leégett, mindenkit kilakoltattak még tegnap. Azóta is kicsit tűz (vagyis égett) szag van, ami gondolom még pár napig nem múlik el. Szerencsére nem lesz eső elvileg, de azért elég ciki tető nélkül élni. Nem is tudom, hogy mikor költözhetnek vissza a lakók!
